Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Szemadám György: "Ilyenek voltunk..."

Az apám, Vértes László Meghalt koldusszegényen, Kihűlt és fellázadt a Pálinka szervezetében.

Nagyapám, Vértes László Kilencszáztizennégyben Esett el a háború Legelső ütközetében.

Dédapám, Vértes László A század második felében Áldozat lett az utolsó vér - Vádper vérbűvöletében.

Ukapám, Vértes László Damjánics seregében Zászlót emelt a „mózeshitű Magyarok” nevében.

Szépapám, Vértes László Neve családi szégyen:

Besúgó lett valami Lázadó nemesek ügyében.

Ősöm mind Vértés László Adámig egészen,

Kit is Vértes László nemzett Az Úristen nevében.

így hát én, Vértes László Teljes szívemből remélem,

Nyerő eséllyel indulok A legjobbak versenyében.”

Laci valamikor a nyolcvanas évek második felében hagyta el az országot. Izraelben él.

Mellette, a fotón - szájában cigarettával - a társaság legfiatalabb tagja, a 21- 22 éves, magas, vékony, megbotránkoztatóan hosszú hajat viselő Iványi Norbert, egy igen jóképű, sármos fiatalember halad, akit én a korábbi időkből, legalább négyféle társaságból ismertem, de - mint kiderült - Diner Tamásnak is az egyik legjobb barátja. Mondjuk úgy: minden helyen ott volt, ami akkoriban „számított”.

Norbertét nem lehetett nem szeretni (erről barátnői és feleségei is bizonyságot tehetnek), mert minden extravaganciája mellett is alapjában véve rendkívül kedves, jóindulatú, segítőkész, üde humorú ember volt, aki - képző95