Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Alexa Károly: Mi az, hogy "pannon?" Mi az, hogy "pannonizmus"? (3. rész)
futtában átlapozunk, a Szülőföldünk, Észak-Magyarország. Két megjegyzés mindenképpen ide kívánkozik. Elsőként arra kell utalnunk, hogy eme kötet tematikájának térbeli elhatárolása már megelőlegezi az egyik legfogasabb problémát: a régiók, kistájak kijelölésének és elterjedésének - valószínűleg megoldhatatlan - kérdéseit. Látni fogjuk, hogy a néprajz, a nyelvészet, a geológiai és geográfiai morfológia mennyiféle módon húzza meg a határokat, nem is beszélve a néhol ugyancsak „erőszakosnak” mondható kulturális és szellemtörténeti különbségtételekig, a politikai lobbizást már nem is említve. Ez a könyv Észak-Magyarországon lényegében - a Trianon utáni - Borsod-Abaúj-Zemplén megyét érti. Nagyon is kérdéses, valószínűleg egy bizonytalankodó „nem”-mel kell rá válaszolnunk, hogy a közigazgatási határokon túl egységesíti-e valami más is a Bükkháttól és a Bükk- aljától a Bodrogközig, a Csereháttól a Taktaközig terjedő „teret”. Azaz: táj-e ez a tér? Bármily szkeptikus is a válasz, nem érinti a másik megjegyzést. A kezemben lévő könyv a mű második kiadása és 23 600 példányban jelent meg. A rendszerváltozás előtti munka ez is. Vagy kétszáz egy-két oldalas szemelvényt foglal magába. És van itt bibliai citátum és betyárballada, monda és népdal, Mikszáth és Petőfi, Ilosvai és Kazinczy, Comenius és Krúdy, Lévay József és József Attila stb. Vannak jó és rossz emberek, urak és vándorszínészek, kastélyok és iskolák. Van „egv kis” Landler Jené) is, meg egy kis dokumentum az MSZMP Megyei Jelentéséből - de ezek ellenére sugárzik a könyvből (ebből a könyvből is) a hazaszeretet. Mert a szűkebb környezet, az otthon iránti érzelmi elkötelezettség nagyon ritkán határolódik el a tágabb táj (és történelmi idő) erkölcsi vállalásától. Ha idevesszük még a „közép” és „kései” Kádár-kor egyéb „patrióta” törekvéseit, és mindezeket szembesítjük azzal, amit a ma uralkodó balliberális közbeszéd (agresszív indoktri- nációval) sulykolni próbál, vagy amit gúnyos közönnyel nyugtáz, akkor..., akkor érdemes átgondolnunk egy-két rendszerváltoztató lózungot. Ki tudja ma megrendülés nélkül nézni a Másfélmillió lépés Magyarországon fel-felbukkanó televíziós epizódjait? (Talán meg sem kellene jegyezni, hogy még itt is van mire hivatkozni ezen a szövegen belül: az országjáró túrát az 1938-as Szent István-év „találta ki”, és ki más jelölte volna ki az útvonalát, mint Cholnoky Jenő?) Hát még ha szembesítsük ezt az erős negvedszázados látványt (és szöveget) azzal, amiről ma nemigen készülnek egv országot megindító dokumentum film sorozatok... Végezetül egy' apró adalék Pannónia (a „Pannónia” szó) sajátos konnotációjá- ról. Sajátos - sajnálatos. Közöl a kötet egy verset 1960-ból, amely magán viseli az akkori proletkultos („tűztáncos”) elvárások minden esendő jegyét. Pannóniától Borsodig - ez a címe és ez egyben - mondhatnám ékelődve - a költemény „üdvtörténet iránya” is: az „ó-múlt”-tal, az „antik istenlányok táncával” szemben itt még a föld is az új rend munkás erkölcsét, nehéz szépségét és hitét dicséri. Utolsó előtti strófáját elrettentésül és okulásul írjuk ide: „Tétova ifjúságom sápadt sárgarezéből / és e valóságot mérő ónból ötvözött / bronzveretű sisakot tudatomra e tájék, / e kor, ez a rend s e humánum.” Még szerencse, hogy a „humánum” szó meg van csillagozva: azt jelenti - értesülünk - „emberség, jóindulat”. Mindennek ellenére ez az esztétikai különösség is „bővíti” a pannon szó jelentéstartományát... A sorozat másik darabja esetében nincs helye az iróniának, ez Tüskés Tibor gyűj- tése-válogatása: Szülőföldünk, a Dunántúl. Egyidejű a másikkal, ám ez nem egy vármegyét mutat be, hanem kilencet, meg a Balatont , sőt - nem kis szó ekkortájt - közöl „az országhatáron kívül fekvő területekkel kapcsolatos szemelvényeket” is. (Németújvár és Csáktornya jelentkezik a tágabb Pannóniából.) Tüskés Tibor méltó örököse a Dunántúl nagv huszadik századi prófétájának, Várkonyi Nándornak, pécsi lakos ő is, innen indul gyűjtő útjaira, amik hol a 80
