Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Bence Lajos: Gábor a Feszty-körkép előtt, 1927 táján

sikít és örül az ember, ha hazatalál. Ha otthonra lel, még a halál előtt... Ma már tudod, ha délután hosszúra nyúlik az árnyék, fürdőző lányok kacajától lesz teli az „elíziumi rét”, a „réthatári cser” alja, ezernyi virágával, megannyi újraéledő csend-élettel tüntet a zajos törtetés ellen: mert emberként lehet csak ember az ember, hogy kibírható legyen a folyton morajló tenger, nem szúró szerszámmal, nem vésővel, de puha ecsettel, élet-csoda-csenddel, színnel és széppel zabolázd.

S ott állsz ma is, s míg a mezítlábas történelem fátyla itt-ott fellebben, s tudva tudod a sírok népe fel nem éled már soha, de marad a sors - nász és tivornya, halotti tor vagy bajvívói torna - , s a zajló napokkal újra és újra feltündöklő, sírok és sírások fölött is győzedelmes élet csodája.

Bence Lajos verseiből olvas az irodalmi esten

18