Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Báger Gusztáv versei

Karácsonyi metaforák

Fosszíliákat keresünk, szirti cápát, tengeri herkentyűket, kagylókat,

csigaházakat, a legnagyobb eró'sítővel is alig halló fülbe-valónak valót,

reális bizsukat, karkötó'ket, nyakékek csontvázait, damilt, gyűszűt és kapcsot,

ahogy kiborul a nagymama fadoboza Csörötnek leglakályosabb padlásán,

ahol Margit néni bútorai is voltak, az ágy, amelyen Jóska bácsival feküdtek,

amit el is akartak temetni a sírba, de a végrendeletet csak a temetés után hét nappal

hozta meg a már akkor is elábrándozó posta. Paleontológia minden szó, emlék és ármány.

A padláson még ott a barna kredenc, homlokába vésték Pilátus nevét, a komód kallantyúja a szél füstjével befestett sparhelt mellett hever.

Fölöttük az idő' mossa kezeit - köze nincs a heggyé halmozódott esszenciához.

Itt kushad a vakablak, amely tele van pókokkal, só't odafagyott tizenkét szarvasbogár is, a valamikor égbe ugrott pöttyös labda mellett karácsonyfa-talp. A gramofont valaki letörölte. Valaki idejár, látszanak a könnyű lábnyomok, talán az idő-nyomozó rossz tündér, aki a múlt barnán csillogó ékszereit angyaloktól lopott hálózsákba gyűjti.

Egy díszdobozban angyalhaj, csúcsdísz, fémgömbök, csattok, sárgák, pirosak, kékek, az örök múlandóság mámoros vízének szélben ringó buboréklánca.

Kint a hó, mint egy Nagy Vers, hömpölyög, jambusai lepotyognak a mély sárba, csak a mottó és a csorba rím marad meg, a lesántult ritmus, a szaggatott kék ütem... jaj annak, aki a gonoszt jónak mondja, a keserűt édesnek, a sötétséget világosságnak, aki önmaga előtt már reggel bölcsnek tűnik fel és eszesnek este önnön tükörképe előtt.

A padlás elfelejtett hátsó részében, a fürdőszoba fölött valódi fosszíliák folyama található, bogárgyűjtemény, hőscincér, katica, tücsök zörgő kitin-vázai zizegő celofán-kutricában.

Egy lóféreg kiesett a kekszes dobozból, ott hever a Munka Érdemrend mellett.

Egy kor, egy aión, egy eszme süllyed el, de a kis csontok, ereklyék tovább gurulnak, kopott dobókockák boncasztalon. Egy szamovár eldőlt a kidobott fürdőkádban, némi tea folyt a lefolyóba, onnan a kiégett perzsaszőnyegre, a szivecskés minták közé. Fantasztikus kaleidoszkóp, még magyar kártya, vasbilincs is van itt, lavór, kanál.

Csavarok és alátétek. De kié az ujjlenyomat a bugylibicskán? Jóska bácsié, nagyapámé? Vagy a dédpapi markából esett ki száz éve, mikor csúzlit faragott nekem?

A parittya még megvan, Pesten a vitrinben, fiam csecsemőkori fényképe előtt fekszik, mellette lapos, teleírt kövek. A francia hadnagy... - A zöld betűkből ennyi látható.

59