Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Kollarits Krisztina: "Csetepaté" az irodalomban
KOLLARITS KRISZTINA „Csetepaté" az irodalomban FÁBIÁN ISTVÁN ÉS AZ 1920-30-AS ÉVEK IRODALMI ÉLETE Fábián István (1903-1961), szombathelyi születésű irodalomtörténész Horváth János egyik leghűségesebb tanítványa volt. Erről vallanak tanulmányai, kritikái és az ún. nemzedéki vitában elfoglalt álláspontja is. 1921-ben érettségizett Szombathelyen, majd francia-magyar szakra iratkozott be a budapesti egyetemre. Eötvös-kollégista, az egyetemen Horváth János és Eckhardt Sándor tanítványa. 1925-26 során egy évet Párizsban tölt a Sor- bonne-on, 1927-től középiskolai tanár, s a Napkelet munkatársa. Horvátit Jánoshoz fűződő kapcsolatát jól jellemzi egy a Magyar Szemlében megjelent 1943-as cikke.1 A kritika témája eredetileg a Franklin Társulat Magyar írók sorozata lett volna, de Fábián az alkalmat főképp arra használta fel, hogy kiemelje Plorváth János jelentőségét a magyar irodalomtudományban. Cikkének a „Horváth János iskolája” címet adta, a sorozat addig megjelent nyolc kötetből ugyanis hatot Horváth-tanítványok írtak: Eckhardt Sándor, Kerecsényi Dezső, (Trencsényi) Waldapfel József, Sőtér István, Bóka László, Barta János, az előkészületben levő két kötet szerzője pedig Keresztury Dezső és Gyergyai Albert szintén e sorba illeszkednek. A megjelent köteteket csak néhány mondattal ismerteti, a cikk középpontjában Horváth János dicsérete áll. Olyannyira, hogy írása zárlatában felsorolja a mester azon jelentős tanítványainak nevét is (Biszt- ray Gyula, Flalász Gábor; Lovass Gyula, Makay Gusztáv, Rónay György, Varjas Béla), akik a Magyar írók sorozathoz egyáltalán nem kapcsolódtak. A NAPKELET KRITIKAI ROVATA - „HORVÁTH JÁNOS ISKOLÁJA" Fábián cikkének címe megfelelőnek tűnik ahhoz is, hogy vele a Napkelet kritikai rovatának szellemiségét jellemezzük. Horváth János és Szekfű Gyula nemcsak Fábiánnak volt útmutatója, de Klebelsberg Kuno is e két személy megnyerésével látta biztosítottnak a Napkelet szervezésekor az új folyóirat tudományos színvonalát.2 Horváth 1923—26-ig a kritikai rész szerkesztője lett, és Szekfű is itt jelentette meg fontosabb írásait 1927-ig, a Magyar Szemle megalapításáig. A Napkelet kritikai részét lapozgatva feltűnő, hogy az állandó munkatársak között nagy számban találhatóak Horváth Eötvös-kollégiumi társai és tanítványai. Míg a lap szépirodalmi részét a ’20-as években nem sikerült a kortárs irodalom legjavával megtölteni (elsősorban a pályakezdő fiatalok és az erdélyi írók fórumává vált), kritikai része kifejezetten színvonalas volt: lapjain a korabeli tudományos élet olyan kiválóságainak nevével találkozhatunk, mint Szekfű Gyula, Pauler Ákos, Pais Dezső, Brisits Frigyes, Eckhardt Sándor, Kere50
