Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Kántor Zsolt: Antiszempont.hu, versei
3 KÁNTOR ZSOLT Antiszempont.hu Erdély Miklós emlékének A NYELV ÉS A HIT A Biblia a láthatatlan dolgokról való meggyőződésnek aposztrofálja a hitet és a reménylett dolgok valóságának. Szintén az Uj szövetség, Jakab apostol episztolájában, a nyelvről úgy beszél, mint szellemi valóságról, amellyel, mint kis kormánylapáttal életünk hajóját oda kormányozzuk, ahová éppen a beszédünk beprogramozza. Az ószövetség kinyilatkoztatása viszont egyenesen úgy fogalmaz a Példabeszédekben, hogy a nyelv hatalmában van mind az élet, mind a nemlét. Ezért is kérdés, hozzá tudunk-e férni azokhoz az emlékképekhez, amiket már elgondoltunk egyszer? Erről is megoszlanak a vélemények, hisz az agyban túl sok a tévút ahhoz, hogy átfogja, kikutassa minden zegzugát az emlékezet. O, alternatív memóriatartalékok, táruljatok fel, törjetek felszínre, gazdagítsátok a temporalitás ornamentikáját! Eldugott érzelmeink várnak, hogy rájuk találjon valaki. Belőlünk fakad-e az a módszer, amivel átlátjuk a velünk történteket? E kiforratlan érzék, amit igénybe veszünk a következetlenségek felszámolásához, maga is a koordinálatlanság záloga. Hoppá! Sok terhet tart meg a mnemotechnika. S ami jön-megy a fejünkben (amíg ébren vagyunk) az nem igazán fontos. A töprengés és a vegetáció aránya nem optimális. Illúzió azt képzelni, hogy a nemkívánatos mozzanatok hiánytalanul kiküszöbölhetők. De vnnél több ízben lepleződik le néhány hátráltató erő, annál inkább gazdagodhat a tudás (lehetetlenségére vonatkozó tudás). Erről ennyit. Kézzelfoghatóan nem tudtam felfogni, megtapasztalni, hogy mellettem van, Aki benne kell, hogy legyen a lelkemben. Megmártóztam a megváltásban, jól esett, bizony, azután kigyulladt a szívemben egy kis lámpa és folyamatosan pulzált. Ezt a jelzést a szellemvilágban jól ismerik. Erre harapnak, alig várják, hogy egy ilyen kis lámpácskát összezúzzanak, széttapossanak. Ezek a tisztátalan lelkek, daimónionok. De Isten angyalai is felvonulnak a friss „lámpácska” köré és betáraznak. A védelem feláll. Na, ez az irodalom. Nesze Neked, befogadás. De (ládámért idézni nem bűn. Ezt mindannyian tudják a láthatatlan figurák. Úgyhogy írom tovább a naplót. Kierkegaard mondja valahol, hogy Jézus Krisztusba belekeresztelkedni, annyi, mint az O halálába belenyúlni, belenyalni és megízlelni a vérét, amely nagyon erős. Finom. Es megtart. Aki ezt megteszi, hogy engedi magát megtisztítani ez által a Szellem által, az egyidejű lesz Pál apostollal meg Mátéval, Jánossal és Márkkal, Lukács evangélistával és magával az Atya Istennel is. Hogyan? Kérdezi a Naplóm. (A Fiam.) 45
