Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Csendes Csaba: A függetlenség tere
jogi ombudsman szigorú állásfoglalása szerint - üres szemgödrei fölött keszkenőd: köteles viselni - szemeit még a Sztálin út 60-ban nyomták ki mert annak látványa emberjogi provokáció lenne, mint azt az időközben megalakult Érzékenyebb Idegzetű Hóhérsegédek Szakmai Kamarája egy' bátor hangú nyílt levelében kifejtette.) Csoda-e hát, ha ezek után a magyar Justitia annyira világtalannak érezte magát, hogy tudomást sem vett arról: ’56 november negyediké után terrorvilág telepedett az országra, s a géppuskák, gépkarabélyok használói közönséges terroristák voltak. Más kérdés, hogy az egykor géppuskázó leninfiú-unokák addigra már nem csak a bekötött szemű Justitia, de a hályogos szemű koldusok, hajléktalanok, vaksi börtönszökevények számára is megtévesztően úgy festettek, mint tisztességben megőszült nagyapák, derék nagybácsik, akikhez unokáik mindig bizalommal fordulhatnak egy7 mozijegyre valóért, egy7 új biciklire, foci- vagy kosárlabdára, egy baráti kirándulásra vagy7 diszkózásra valóért. No, de a kattogó áramszekrényt maguk mögött hagyva igyekezzünk tovább a cementösvényen a Függetlenség emlékoszlopa felé! Mélázásra nincs idő, hiszen már át is buktunk a választáson - ezt az eseményt a Függetlenség terének parképítői egy7, a cementjárdába épített egyetlen, lefelé vezető lépcsővel jelezték. Aki itt, a térnek ezen a pontján fölemelt fejjel jár, az könnyen nyakát szegheti, vagy7 lábát törheti. Amennyire váratlan ez az egyetlen lépcső, annyira váratlan volt az életfogytos rabokra szakadt nagy7 szabadság, mikor vok- sukért cserébe - és nem csak a parkokban! - tavaszi nagytakarítást ígértek, ám amely ígéretről a szabad választás után - az életfogytosok kivételével - jóformán mindenki meg is feledkezett. Pár hét alatt én is egészen elbizonytalanodtam. Lehetséges, hogy az én hibám, ha nem látom, nem érzékelem a változást? „Biztosan én emlékszem rosszul”, tűnődtem nap mint nap, mikor a szocialista párt parlamenti képviselői a szabad választás másnapján már az új kormányon kérték számon a kol- dusság kifosztott bukszáját. A szabad kormány új miniszterei pedig csak hebegtek-habogtak, majd jól megleckéztették az életfogytosokat, ugyan miért nem gyújtották fel hajdani szomszédjaik házait, miért nem vágták el a véres köténvű veres hangú, veres képű hentessegédek torkát, miért nem tépték le a megvakított magyar Justitia szeméről azt a véres, gennyes kendőt. Túl az említett, lefelé vezető egylépcsős csapda után végre megint emelkedik a tér közepe felé tartó út. A járólap cementje mesterien odapasszítva a négy körbefutó lépcsőhöz, amelyek egyúttal egy körmedence falaként szolgálnak. Ebben a medencében áll a függetlenségi emlékoszlop. A cementmedence aljából átlós elrendezésben négy7 darab, rövid, egycollos rozsdás vascső is előmered. Ezekből - szökőkút gyanánt, míg a csöveket el nem lopják - víz lesz hivatott az ég felé spriccelni. De itt még nem tartunk. Fölhágni a medencét körbevevő porladozó négy7 műkő lépcsőn különben nem teljesen veszély7 nélküli kaland. Hanem, fölülről beletekinteni a Függetlenség tere emlék-medencéjébe sem egy7 utolsó látvány. Aki vállalja a kockázatot, pár megfigyeléssel okosabb lehet. Fia jól figyel, egészen pontosan megért7
