Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Csendes Csaba: A függetlenség tere
Miután ilyen szépen sikerült elpakolnom, egyszeriben fáradtnak, kimerülnek éreztem magam. Hátam a hűtőláda oldalának vetve boldog bódulatban aludtam el. Aztán nehéz fejjel ébredtem. De ha már megígértem, végig kalauzolom magukat a Függetlenség terén. Nos, miután a felkopaszodott sövényen nyíló egy- emberes résen átjutottak, haladjunk tovább a beton térkövekkel kirakott hepehupás ösvényen, amely a tér közepe felé vezet! Ezen a megint csak veszélyes szakaszon, ha nem akarjuk nyakunkat szegni, ügyeljünk minden lépésünkre! Mindez már a függetlenség felé vezető úton a nyolcvanas évtized utolsó évét, ezerkilencszáznyolcvankilencct jelképezi. Március tizenötödikén, ha egy- egy ődöngő, Kádár-kolbásszal megerősített, vörös csillaggal dekorált tányérsapkással találkoztunk is, itt-ott már mosolyt is váltottunk egymással, különben pedig mindnyájan ott és úgy ünnepeltünk, ahol csak akartunk. Addigra egészen kihevertem a gorenjés kirándulás fáradtságát. Bukszám ugyan, amíg aludtam, ellopták, a hűtőládát meg, benne a hifitoronnyal és a turmixgéppel a kupamisik elvitték adóba, de nekem ez sem szegte kedvem. A buksza úgyis teljesen üres volt, a hűtőládát meg - benne a hifitoronnyal és a turmixgéppel -, sohasem használtam. Időközben ugyanis azt is kiszámítottam, hogy ha valami csoda folytán elektromos csatlakozáshoz, úgynevezett dugaszolóaljzathoz jutnék, a hűtőláda üzemeltetéséhez szükséges éves villanyszámla többe kerülne, mint amennyi a beléje pakolt összes disznóság ára. A hűtőláda tartalma pedig az éves fagyasztás után - figyelembe véve, hogy áramszünet miatt évente legalább négy-öt alkalommal a hűtőláda fagyos tartalma mindig megolvad, majd visszadermed -, főzéskor-sütéskor ahhoz vált hasonlóvá, mint amit az a gyomor vet ki magából, amelyet túl sok disznósággal terheltek. Az ilyesfajta gyomorműveletek nyomai különben teljesen demokratikusan valamennyi magyar tér bármelyik pontján azóta is egyformán megtalálhatók, tekintet nélkül arra, hogy a terek és kapcsolataik a rendszerváltás előtti vagy a rendszerváltás utáni éveket hivatottak szimbolizálni. De mi haladjunk csak tovább a tér közepe, ha tetszik a magyar függetlenség felé! Egy mélyedés után emelkedő következik, ott szusszanhatunk egyet - micsoda két év van már majdnem mögöttünk! -, bal kézre embermagas, szürkére mázolt vasajtós terméskőszekrény áll egy magányos, húgyszagú bokor alatt. Rajta figyelmeztető felirat: „Vigyázat, feszültség alatt!” A szekrényajtó érintése száraz időben teljesen veszélytelen. így aki az ösvény hepehupáin elfáradt, az nyugodtan nekidőlhet, vagy belekapaszkodhat. Maga a szekrény - még ha a függetlenség oszlopától egyelőre odébb is vágtáink, hiszen mint mondottuk, a tér közepére vezető ösvénynek egyelőre csak az 1989-es évet szimbolizáló szakaszát tettük meg -, szóval az áramszekrény, mint az energiaellátás, az energiaár jelképe, már előre vetíti a következő esztendő kelletén kádári, kelletén feszültség-generáló kommunikációval végrehajtott benzináremelését. De az még odébb van. Egyelőre pihengessíink a szürke vasajtós terméskő szekrény társaságában, s emlékezzünk, micsoda öröm volt a hajdani szökött rabok számára, mikor az ellenforradalom népfelkelésre változott. Megkezdődött az úgynevezett kerékasztal tárgyalás, amelyről ugyan fogalmunk sem 5
