Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Sarusi Mihály: A Büdösből jövet
Az egyik öreg fűzfői a megyei lapban emlékezik: apjától 1936-as lőporrobbanásról hallott, 1958-ban tizenegy embert pusztított el a dinamit, az 1960-as években tűzijáték röpült - gyártás közben - az égbe, 1970-ben lőportűzben égtek meg hárman, 1977-ben a nitroglicerin égbe emelkedése végzett négyő- jülckel, hogy ugyanabban az esztendőben a savüzem robbanjon föl, 2000-ben pedig a lőporszárító gyilkolt. A kor, nem a gyár végzett a Nitrokémia vezetőjével 1948-ban (a honi moszkoviták a moszkovaiak legjobb tanítványaként hamis vádak alapján végezték ki a vezérigazgatót). Az 1921-ben alapított ipartelepen ma már a mérgező műveletek fölszámolása és a helyben maradt mérgek semlegesítése s eltávolítása folyik. A bűz jóval kisebb; majd annyival, amennyivel csökkent a helybeli munkahelyek száma. A ’Büdös’ pedig... lassan csak az öregek emlékezetében él. A ’fűzfői illat’ valameddig még kísért. Idézi azokat az időket, amikor bizonyos elemek (magukat elvtársnak szólítva-szóliktatva) a legszívesebben kiszárították volna a Tavat, hogy beszántliassák-vethessék, az olv korszerűtlen Balaton medrét ’termőre fordíthassák’, partjai helyére pedig ipartelepek láncolata épülhessen... Büdössé tenni az egész pannon tájat. Hál’ Istennek, vége. (Ha.) A Büdösből (vagy honnan) jövet... 91
