Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Sarusi Mihály: A Büdösből jövet

- Kiesett valami a kezükből?- A rendőrök egy hétig voltak kint. Mindenkinek el kellett mondania, le kellett írnia, hol volt, mit csinált, mit látott. Egyedül álltam az elképzelésem­mel.- Hosszú edény, orrmagasságig ér (a nitroglicerines tartály). En a tetejénél beláttam. Aki meghalt, alacsony, neki föl kellett mennie a lépcsőn, hogy belelásson, megállapíthassa, mennyi van benne. En megemeltem a nitroglice­rines tartály tetejét - régi, tömör alumínium, tető, fedő -, csak a szélét kellett megemelni. Négy gumi a sarokban, ólomfalú edény. A fedő és az edény közt a gumi. Neki föl kellett menni a dobogóra.- Mindig meg kellett nézni, hogy a beírtnak megfelelő mennyiség van-e benne.- Súrlódásra gondoltam. Megemelte a tetejét, valahol súrlódhatott.-Teljes homályban maradt, senki sem tudta, mi történt. Büntetés se volt.- Robbanás? 4-5 évente szinte menetrendszerűen.- 1934-ben, 1936-ban, 1939-ben. 1956-ban volt nagy robbanás. 1977. augusztus 15-én a Nitrokémiánál, december 1-én a savüzemben a tartály szállt el, volt ott is halál. 2006: négy' halál.- Baleset bárhol érhetett. A Jéggyárban, ahol nem volt robbanóanyag, a kompresszor-szivattyú robbant föl. Fürödtem: sósav terített be - zuhany alá löktek. Kénsavba léptem: gödörbe, amelyet nappal ástak, éjszaka nem volt letakarva. Kiugrottam, ösztönszerűen bele a mentesítő kádba.-Tömény lúgban kénport főztünk: 800 liter lúgban 500 kiló kénpor. Fűtés, lapátolás folyamatos, 100 °C fokon kikristályosodott a kén. Hogy folyjon, 120 fokra melegítettük. Kinyitottam a csapot, hogy megmérjem, hány fokos. A tartály tetején leültem egy csőre. Csapnyitás: mint a hajókürt, dudál... Jött a mennyezetig, és folyt vissza. Három méter magasságban voltam; nem bírtam a forróságot, lepottyantam. Volt ott egy' ember, szerencsére, zuhany alá lökött, egy rántással letépte rólam a ruhát. Januárban, Balaton-vízzel, el lehet gondol­ni, milyen hideg! A lúg leoldja a bőrt... Ez is szerencsésen végződött. Meg hogy védőszemüveg volt rajtam.- A Festékgyárban vakolási hullám... Megtámadta a látóideget. Orvos segített az embereknek. Máskor megkékültünk. Nem érzi, de a másik látja, hogy' kék. Szaladtak, a főnök intézkedett. A méreg a vérbe kerül.- Nem csak a robbanóüzemben volt veszély'.- Büdös régen nem volt, de robbanásveszély akkor is fenyegetett. Az első háború után lőporgyártásra alapították a fűzfői gy'árat. A második világháború után (a hadi termelés visszaesésével?) a sok munkás foglalkozatására az ügyes mérnökök mindent kitaláltak: hidegindítót terveztek, kénes gynifát gyártot­tunk, gyümölcsízt (töklekvárt), hogy legyen munka. Később fröccsöntő műkö­dött. Presszógéphez lábat, vasúti kocsihoz ablakkeretet... Műfogpótláshoz, kísérletként, alapanyagot. Szigetelőany'agot, az első neve Ipolyka volt, hőszi­getelő, ebből lett a hungarocell.- Ahol most (2006-ban) el robbant: gödör volt. A hulladék Ipolykát bele­89

Next

/
Thumbnails
Contents