Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Sarusi Mihály: A Büdösből jövet
Máig nem értik némely almádi polgárok, mért csappant meg irántuk - irántunk! - az érdeklődés. A Tó-part oly vonzó tökéletes tisztasága... a Balaton keleti medencéjében a múlt ködébe veszett. Fűzfőn, Veszprémben, Almádiban sok ezer (egykor Gyártelepen dolgozó, illetve a büdösítést nem felejtő) ember emlékezetében él jó nyolc évtized egy- egy halállal járó robbanása. A legemlékezetesebbek közül való az 1977-es. Az egyik túlélő, T. A. regéli el, mi nem esett meg velük... előtte, akkor, azóta. A robbanás óta évről évre máig megemlékeznek a halálos gyári baleset túlélői - hallani a városnak nevezett - mostanra pár ezer lelkesre fogyatkozó - faluban. A robbanás napján, augusztus 15-én emlékeznek arra, mit éltek át. A családi ház udvarán két kisgyermek hancúrozik.- A legkisebb unokák... A nyolcadik és a kilencedik. Három gyermekük van, s eddig kilenc unokájuk. T. A. 1933-ban Vilonyán született, hárman voltak testvérek. Az apja cipész, a háború alatt ő szervezte a közellátást, később ő is gyári munkás lett.- Amikor édesanyám nyugdíját rendeztem, tudtam meg: édesanyám 1929- től 1932-ig Peremartonban, ipari robbanóanyag-gyártó üzemben dolgozott (lőport, robbanózsinórt gyártottak). Amikor édesapám feleségül vette, ő is átjött Fűzfőgyártelepre a Nitrokémia Rt.-hez. Az 1939-es robbanáskor hárman haltak meg, akkor otthon maradt. A nyugdíjbiztosító nem akarta elismerni ezeket az éveket. Tanúvallomás alapján lehetett a munkaviszonyt elismertetni.- Mikor 1952-ben édesapám meghalt, édesanyám özvegyi jogon átvette az ipart, és folytatta a cipészmesterséget. Ha nincs szakképesítése, valakit alkalmazni kell, aki szakképzett. Előtte én szakmunkás lettem. Tíz év iparűzés után ment nyugdíjba.- Édesapám 1934/3 5-ben jött le Vilonyáról. A háború elejéig dolgozott a gyárban, aztán német nyelvtudása miatt végezte a község közellátását. Szent- antalfai sváb származású. A németek uralták már a hatalmat, szükség volt a nyelvtudására. Jegyrendszer volt, úgy kellett beszereznie a petróleumot az olajüzemtől, búzát a kislángi és környékbeli gazdáktól. Utána édesapám nem ment vissza Fűzfőgyártelepre, az egészsége megromlott.- A Várpalotai Vegyes Ktsz-ben 1956-tól 1958-ig dolgoztam cipészként. Az egészségügyi alkalmasságot ellenőrző orvos azt mondta, az alkatom nem alkalmas erre a szakmára! Hosszú, magas embernek nem való a cipész munka. Akkor a gojzer, varrott cipő volt a divat, meg a vastag talpú jampi cipő. Mind ülve kellett varrni. Édesapám is küszködött az asztmával, nem kapott levegőt. A veszprémi tüdőgondozó orvosa mondta: ha nem akarok úgy járni, mint az apám, változtassak szakmát!- Átmenetileg erdőgazdaságban is dolgoztam, így" jutottunk tüzelőhöz. 1958 őszén kerültem a gyárba, Fűzfőre, bárom évig dolgoztam ott.- A Büdös?... A Hunyadi üzem, klórecetsav üzem az ’50-es évek végén már működött, most bontották le. ’Büdös üzem’, monoklór ecetsavat gyártottak benne. Dikonírt növényvédőszerhez. Átvettek mindent a szovjetek.- A környező falvakból sokan beköltöztek Fűzfőgyártelepre már a háború 86
