Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Békés Márton: "Világalkonyat lángol"
világosan fejezi ki a napszakokkal jelképezett emberi életforgatagot. A háborúban, mint mondtuk, az élet és a halál totális mozgósítása következik be a fiatal Jünger szerint, ez teremt lehetőséget arra, hogy naplóbejegyzése napszakszimbolikájának felhasználásával azt mint a válság szürkültet szemléljük és ezt illusztrálandó a georgei verssorra gondoljunk, amelyben a költő a zűrzavar korából kiemelkedő' kevesek - „átaímenők” (Nietzsche), „új nemzedék” (George), Harcosok, héroszok, világkirályok - dicsőségét írja meg: híg ábrándokból, csömörös piactól s a csillogás mérgétől szűzen, aljas évek füzében acélozva itt az új nemzedék, melv embert s dolgot újra igaz mértékkel mér, szép és komoly, idegen előtt büszke, magahívő: nem jár a pökhendi gőg szirtjein s az ál-testvériség sekélv mocsarában, kiköpte a langyosat, s álmodó és türelmes munkából megszüli az egyetlent, aki segít, a Férfit... Az majd láncot tör, rendet söpör a romokra, hazaveri a bitangot az örök jogba, hol a nagv megint nagv, az úr az úr, parancs a parancs, igaz jelképet tűz a népi lobogóra: a hajnal szörnyű vészjelei közt az éber nappal művéhez vezet s megalapítja az Uj Birodalmat. George versében a „hajnal szörnyéi vészjelei” (grausige Signale des fr Uh rots) között győzedelmeskedő „új nemzedék” apokaliptikus és megújulására vonatkoztatva eszkatologikus töltetet kap, akárcsak Hamvas válságfelfogásáról valló, a háborúval összefüggésbe hozott következő levélsorai: „Az örök emberiség szellemi hagyományát akarom megírni, ha nem is az egészet, de néhány alapvető fejezetet belőle. [...] sokszor gondolok arra, milyen rettenetes öröm ma, éppen ma élni, amikor ilyen megérthetetlen ül fontos dolgok történnek kívül és belül. [...] Az apokalipszisnek vannak jó oldalai is: - aki ma meg tud »térni«, az egyenesen Istenhez száll.wr A válságnak a ciklikus világszemlélet szerint mindig pusztulás vet véget, ami kifejeződik 1 Iésiodosnál épp úgy („Zeusz el fogja törölni e fajtát is, ha az ember / már a halántékán ősz hajjal jő a világra. ” [180-181. sor]), mint az általa felhasznált indiai és perzsa mítoszokban. A Kali Yuga, vagyis a sötét kor végén az istenek elpusztítják a földet, hogy' újra az eredet térhessen vissza a romok helyére. így szól erről a Mahábhárata: Ebben az évezredekig tartó sötét, szenvedésekkel teli korszakban [Kali Yuga] már annyira elhatalmasodnak a gonosz erők, hogy az a kevés igaz 79
