Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Kántor János Kurszán: Haikuk
KURSZÁN C| KÁNTOR ] Á N 0 S 9 Haikuk Alég a beröppent lég}7 is biztosítékot követel - mától! Ezentúl prostiknak mézeskalács huszárok, ablakba téve. Mezítláb lépkedsz béka, hűvös hajnalon — bocskorra sem telik? Csillag-parázsról indul esti fények : álom-kikötők. Ez nem öröklét nekünk, katicabogár — a nyár kezdete. Rigótól kérded, mit adott ő e tájhoz? így szól: a hangját. Ut mellett, vadon ácsingózik egy bogáncs, maszatos képpel. Neked fegyvered van, a vadonnak szépsége: Mégis tépelődsz -. A nap unalmát szerelmi parádéval macskám elüti. Egyezséget köt a pók a naiv léggyel - de rövid távra. A szorgos hangya balgasága terheit hordja napestig. Ráncos, vén arcok: imakönyvbe valóak, angyal-szelídek. Szirmok a szélben — koldus tarisznyájából etet a Világ. Egy csinos bolhát macskám nálam felejtett - még bátortalan. Ha játszadozom, haikum toliam hegyén csak kaján vigyor. Láncra vert kutva: bús szemében könny ragyog s rideg hajnalok. I lólepte lépcsők - de lelke visszajár még holdas éjeken. S teremté Isten ganajtúró bogarát a puszta létnek. Varangyok ülnek nemes prózában a parton - új tanácskozás? Találkozásunk ennyi volt: lobbanó fény, őszi szirmokon.
