Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Sümegi György: Tóth Menyhért írásos hagyatéka

gozottsági s egyúttal használhatósági szintje a múzeumokban őrzöttek előtt van. Őt ugyanis érdekelte, őt foglalkoztatta a Tóth Menyhért írásaiból kibom- ló, a művei világával egybehangzó szellemiség. A jogörökös által elvégzett munka, a hagyaték dokumentum- és könyv anyagának a gondos megőrzése és földolgozása, prezentálása majdnem kifogástalan. E kicsinyke megszorítást úgy tudom föloldani, ha a szisztémáját is bemutatom röviden. Egytől kezdődő, fölfelé haladó sorszámmal ellátott dokumentum fejlécében három kategóriát különböztet meg: a Tartalom címszónál a dokumentum fajtáját (levél, vers, önéletrajz stb.) rögzíti. Ezután a terjedelmet jegyzi önálló lapszámok megadásával. A harmadik, a Megjegyzés rovatba a levelek címzése kerül, pl. így „Egy Nagys. Tóth István kertész úrnak Miske (Pest megye)” címzésű levelezőlap. Hiányzik a föladó címének - ez a gyakori lakásváltoztatások miatt fontos lehet - és a levelek eredeti, legtöbbször igen nehezen kiolvasható keletbélyegzőjének, a dátumnak a rögzítése. De mindez már maximalizmus, hiszen ha kölön- külön nincs is rögzítve, föllelhető az eredetin, és a földolgozás kiegészíthető még ezen pontosító adatokkal későbben is.

Az előadás időkerete nem teszi lehetővé, hogy az eddig megjelent Tóth Menyhért-irodalomban, a Tóth Menyhért művészetéről szóló publikációkban megvizsgáljuk az adott, keletkezési időpontban elérhető eredeti dokumentumok fölhasználását, ennek módját és mértékét. Általánosságban igaz az, ahogyan az első könyv szerzője, Bánszky Pál fogalmazott: „írásos dolgokkal nem foglalkoztam. Képekre koncentráltam”. Mindemellett persze Bánszky is idézte festőjét, ahol kellett vallomását, versét vagy a műveken megjelenő írását ott, ahol a szöveg az életműbeli eligazodást, egv-egv jelenség indoklását segíthette. A másik példa: Pap Gábor A feketétől a fehérig címen publikált összefoglalójában használhatta teljességében a jogörökös - kezelte írásos hagya- tékot/könyvtárat (mindenütt pontos hivatkozásokkal), közöttük Bánszky Pál 1969-es magnetofon-interjújának írott változatát is, amit eddig egyedül ő vett elő, föltehetően jelentős forrás-értéke miatt.

1/1. Tóth Menyhért írásos műfajai sorba vételénél elsőként a korai festményeken és rajzain - nemcsak a koraiakon - megjelenő föliratok, kijelentések, mondatok kínálkoznak. Szerves együtthatói korai, első korszakbéli, az ő megfogalmazásában (ez is a dokumentumok között, ZsJ, 265.) „allegorikus” korszakának a festményein. A festmények motívum- és tárgyi világához szervesülő írásokban, még az írásképben is talán a figyelmeztetni kívánt, okulással szolgálni, hogy belső, alkotói parancsának a kivetíilésévcl szembesülhetünk. Vagy egyfajta „megszólalások” is lehetnek ezek, ha éppen az alkotó hallgatásos periódusában fogalmazódtak volna. S ha e hipotézis bizonyítékokat nyerhetne, akkor a föliratok az alkotói megnyilvánulás újabb dimenziót rejtő terepét is jelezhetnék.

Nézzünk néhány példát az ismertebb, írott képekből:- Istenhez minden ember mer, jaj a gonosznak (A jó kovács, 1942—43)- Én vagyok az út az igazság és az élet (János evang. 14:6., A megsebzett, 1938 k.)

48