Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Barcsay Jenő - Tóth Menyhértről. Legyezte: Zsellér Jenő
„Művészete senkihez sem hasonlítható" BARCSAY JENŐ - TÓTH MENYHÉRTRŐL Tóth Menyhértet a főiskolán nem ismertem, mert amikor én odajártam, ő még nem volt növendék. De később hallottam róla. Sajnos, kortársai közül többen is fitymálva mondták, hogy7 a Menyus így, a Menyus úgy7. Az életművét a műcsarnoki kiállításán láttam először 1976-ban. Itt éreztem meg, hogy nem mindennapi ember munkásságáról van szó. Tóth Menyhért külön helyet foglal el a magyar festészetben. Művészete senkihez sem hasonlítható, az egyedülálló, egyéni. Es ez nagy7 dolog. A kiállítását magam elé tudom idézni. Emlékezetem szerint, az első teremben voltak a korai munkái. Már ezeken a képeken érezni lehetett rendkívüli tehetségét. Megdöbbentettek nagy szénrajzai. Amikor azokat megpillantottam, az volt az érzésem, hogy a főiskola falai között olyan erőteljes, kifejező rajzokat nem készítettek növendékek. Pedig akkor járt Konecsni, Hincz, Sza- lay, Szabó Vladimir és László Gyuila a későbbi régész, akiről, mint a legjobb rajzolóról beszéltek az akkori időben. Igaz, régebben is voltak jó rajzolók a főiskolán. Pl. Aba Novák a maga módján kiválóan rajzolt. Ugyanígy Nemes Lampért, Szőnyd, Uitz Béla. Utólag, talán Nemes Lampért erőteljes formateremtő készségét merném Menyus rajzaihoz hasonlítani. Amit ő azokon a gyatra papírokon elért, lebilincselő volt számomra. Ha csak azokat csinálta volna, velük is gazdagabbá tenné a művészetünket. Rajzai szerkezetüket tekintve is újak voltak. A második teremben szembetaláltam magam a fehér színekből építkező képeivel. Már az is különös volt, ahogyan fehérrel fehérbe festett. Legfeljebb néhol mcg-megcsillant egy kis színecske. De a fehér szín volt domináns, fő kifejezési eszköze képeinek. A harmadik teremben a csodálatos, nagy7 formátumú munkáit láthattam. Elképedtem. Föltettem magamnak a kérdést: vajon hogyan lehetséges, hogy egy ember ily7 kevés eszközzel, ilyen magas színvonalú műveket hozzon létre? Legnagyobb dolog ugyanis a művészetben az egyszerűség ábrázolása. Minél kevesebbel, minél többet elmondani! Gondoljunk csak a régmúlt idők művészeteire: az egyiptomiakra, a korai görögökre vagy7 a reneszánsz, a quattrocento mestereinek munkáira. Mi az, ami ezekben megdöbbentő még ma is? Hát, a legnemesebb egyszerűség. Egyébként ez az, ami a népművészetünket is nagy- gvá teszi. Az egyszerű pedig összefügg az ízléssel is. A magyar parasztembernek mindig nagyon jó ízlése volt. Otthona, akár egy7 múzeum. Az ízlést alig tanulhatta, az inkább veleszületett tulajdonsága volt. De gondoljunk akár azokra a motívumokra, amelyekből a hímzésvilágunk kialakult: a kalocsai, az erdélyi, a kalotaszegi és a többi. Micsoda nagy művészet van ezekben az alkotásokban! 44
