Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Gyurácz Ferenc: Szabadrablás

ugyanazokat és ugyanúgy biztosan nem kapja vissza), egyhamar csalódást kelthet, és maga is keservesen csalódhat. De nemcsak a magyar költő vélekedett így, a szexológusok sem voltak mindig a mai liberális-pornografikus álláspontjukon: egyik klasszikusuk, Fritz Kahn nem véletlenül köszörülte tollát olyan híres, széplelkű maszturbálókon, mint Gustave Flaubert, John Ruskin vagy Flans Christian Andersen.

S talán nem indokolatlan idehozni az ökológus Konrad Lorenz fejtegetését. Ez nem hatol el a legmélyebb okokig, de a jelenségeket találóan írja le. Szól „az öröm megélésére való képesség titokzatos eltűnésé”-ről, amely „nagyrészt az erős és egyre erősebb ingerhelyzetek megszokásából fakad”, és „nem lehet csodálkozni azon, hogy? a fásult emberek egyre újabb izgalmi helyzeteket keresnek. Ez az újdonságvágy? jellemzi kötődésüket környezetük csaknem valamennyi tárgyához, kultúrához... .Minden mély? érzelem és indulat eltűnik az elpuhulás, a technológia és a farmakológia előrehaladása következtében. Ez növekvő intoleranciát okoz bármely, a legcsekélyebb kellemetlenséget okozó dologgal szemben is. így eltűnik az embernek az a képessége, hogy átélje azokat az örömöket, amcly?ek csak keserves erőfeszítéssel, akadályokat leküzdve érhetők el.” (Idézi Dr. Teleki Béla: Családok és csoportok szociális segítése. Kecskemét, 2004. 90. old.)

A CSALÁD MÓDSZERES LEROMBOLÁSA

Marx írta a Feuerbach-tézisekben, a XIX. század negy?venes éveiben: „a földi család a szent család titka, mármost az előbbit magát kell elméletileg és gy?a- korlatilag megsemmisítenünk”. Ilyen leplezetlenül azóta sem fogalmaztak a család ellenségei, jóllehet azóta is ezt a céh követik. Es már előtte, de Sade és a többi „felvilágosult” programadó is ez irányárán fejtette ki nézeteit. A rombolás művelete mindkét irányban érvény?esül: a földi család bomlasztása aláássa az égi rend hitét, de fordítva is így? van ez: ha a kapcsolat nem az égben köttetik, akkor ugyan miért kellene ragaszkodni hozzá a nehézségek - a lehető legnagyobb élvezet-mennyiség kisajtolásának gátoltsága - idején? A túlzásba vitt és még mindig tovább, a végletekig feszített individualizmus liberális-pornografikus világnézete ma a hagyományos összetételű családot már csak az egyik lehetséges társulási módnak tekinti, amely komoly progresszivitási deficittel küzd a korszerű együttélési formákkal (meleg-házasság, élettársi kapcsolat, alkalmi társulások stb.), sőt, a korszerű különélési formákkal (szingliség) való összehasonlításban. A liberális-pornografikus hegemónia jegyében álló média diktatórikus, bomlasztó hatalma talán sehol sem annyira nyilvánvaló és káros, mint a család elleni támadások területén.

S ezen belül sehol sem annyira hatékony, mint a nők lázításának vonalán. „A modern nő láthatólag örömét leli abban, sőt valósággal fitogtatja, hogy mindenért szívesen lelkesedik, kutyákért és eszmékért egyaránt, csak éppen azzal bánik halálos ellenségként, aki természetes társa” - írta Prohászka Lajos a második világháború idején. Az azóta eltelt időben a nők követelései sorra teljesültek, permanens forradalmuk mégsem lankad... Profitérdekelt férfiak közreműködésével fenntartott külön médiabirodalmuk (Nők Lapja stb.) állan26