Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Gyurácz Ferenc: Szabadrablás
elcsigázott társadalmakat, történelmi méretű pusztulást indítva el: elegendő ennek igazolására az utóbbi jó másfél évtizedben minden kelet-európai országban végbement elképesztő születésszám-csökkenésre utalni. Bár a járványterjesztésben utazó pornográf ideológusok még ma is a magyar (s nyilván nemcsak a magyar) társadalom állítólagos prüdériáját hangoztatják, s ez egyesekre akár igaz is lehet, a társadalom egészére épp az ellenkezője áll. Az egyéni önzést mindenek fölé helyező, libertariánus közszellem ma már azokat a fékeket sem kíméli, amelyeket a legszabadosabb korok sem oldottak fel (nem tudok róla, hogy például az egyneműek házasságát vagy a 18 éves fiatalok ön- magtalaníttatási jogát valaha is törvénybe iktatták volna valahol), és annál esztelenebbiil tombol, minél látványosabb és tömegesebb az életkudarc, melyet maga után von: minél betegebb ama társadalmak emberének teste és lelke, amelyeket - a pornografizálódott kultúra hadseregével - megszállva tart. A KULTÚRA P0RN06RAFIZÁLÁSA A szakrális kultúra a szexualitás ábrázolásakor sem pornográf, lásd pl. az Énekek énekét vagy az ismert ázsiai szerelmi útmutatókat. Ha a cél: Isten országának szolgálata, s ez nem merő és merev tétel, hanem az imádságos lélek alapállapota, akkor nem kell tartani a lealjasodástól, mert az nem következik be. Akkor - csak akkor - érvényes „a tisztának minden tiszta” igazsága. (S akkor ez az erkölcstan minden pontjára érvényes. Ezért pl. a halálbüntetés ab ovo ellenzése, vagy a pacifizmus legtöbbször a hit gyöngeségét vagy hiányát rejti.) Pornográffá a kultúra akkor kezd válni, amikor ihlető központját és művelésének célját a transzcendenciából lehozza a földre, és magába a gyarló emberbe helyezi. Európában a reneszánsz humanizmus és a reformáció pragmatikus fordulata a pornografizálódás kiindulópontja. Az ég kiiiresítésével párhuzamosan egyre nehezebben tartható az a nézet, hogy az életnek bármi magasztos célja volna. Számos vallás-pótlék támadt és támad ma is, és ezek között nagyon sok szerveződik pozitív eszmék köré, de előbb-utóbb mindegyikről kiderül, hogy az ember állati természetét, és vele a haszon- és élvezetelvűséget legföljebb egyes kivételes személviségek életében képes felülírni, transzcendálni, a társadalom uralkodó gyakorlatában nem. S ha nincs transzcendens hit, akkor a gazdasági hasznot központba állító életfelfogásnak megfelelően maradnak a testi gyönyörök, a „testi-lelki jóérzés” mint boldogság-fogalom; s amidőn az ételben- italban való szűkölködés, az elemi kenyérharc a társadalom többsége számára már (és még) ismeretlen, ha az éhség csillapításának vágya nem szorítja második helyre, akkor a nemi kielégülés jelenik meg a deszakralizált „élet” csim- borasszójaként. Minden ennek rendelődik alá, tehát pornografizálódik. 1 la pornografizálódott a kultúra, a látszatokat akkor is fenntartják még egy ideig - a teljes összeomlásig. Vagyis, ha másmilyen nincs - pontosabban van, de félreszorítva, margón és oppozícióban akkor a pornografizálódott kultúrát, végső soron magát a pornográfiát kell kultúrává hazudni. Folyik is ez minden, a jelenkori főirányt alakító fórumon: az Oscar-díjat odaítélő bizottságtól kezdve a Nobel-díj-bizottságig, a legnézettebb televíziók „kulturális” műsoraitól a zenei rádiókig, nem véve ki a magaskultúra „kánon”-csinálóit 17
