Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Czakó Gábor: Beavatások
Odahaza átkok közt tagadjuk, hogy szeretjük egymást véresen, sátorunkat skalpokkal kirakjuk, s nem hat meg a pokol érve sem! Testvérek közt van csak oly gyűlölség, ahogy otthon gyűlölünk, s ütünk! Leátkozzuk fájáról gyümölcsét s kalapjáról csokrát, ha kitűnt! A harbi persze nem vállalja, hogy ő gőgös kakas volna, aki állandóan vias- kodik-gyűlölködik testvérével. Inkább a jogaira hivatkozik, a szentté avatott érdekre, a még szentebh versenyre. Szereti önmagát semlegesnek kiadni, mert azt hiszi, hogy a semlegesség a tisztaság állapota, holott a hazugságé. Hamvas Béla ír a Mágia szutrában a Nullapont-egzisztenciáról. Ez az „értéksemleges, minőségiden ember, akinek előállítására világszerte fekete mágikus kísérletek folynak, hogy kötelező, tömeg-élettervet ültethessenek bele. Eddig csak a bűn, az őrület, a betegség erőit sikerült megerősíteni; a nullapont egzisztencia megvalósíthatatlan, mert az űr nem realizálható. A semleges legközelebbi rokona a lényegtelen ember. ” Aki önmagáról azt állítja, hogy ő semleges, az egyrészt lényegtelen, másrészt hazudik. Mindenki valamilyen; vagy hű, vagy hűtlen a hazájához, kedveséhez, testvéréhez. Az inga-elv szerint, ha valami rossz irányba megy, akkor ellenhatás következik, ami azonban nem a helyes útra döccenti a szekeret, hanem a baloldali árok helyett a jobboldaliba. A nemzeti becsületen és tudaton ejtett sebek sokakat arra késztetnek, hogy piros-fehér-zöld légvárakat építsenek kitalált őstörténetből, cifraszűrös Jézussal, magyarul beszélő vértesszőlősi ősemberrel. Weöres Sándor így figyelmeztet a Magyar ész c. versében: „Gondolkozni nagyon tudsz, jó magyarom. Csudaszép ez,/mégsem elég; tisztán gondolkozni tanulj/ mítoszok és babonák nélkül./ Es ha ezt eléred,/ kortársad vicsorít, ám fiad áldani fog" Most, nemzeti gyásznapunk másnapján gondoljunk aradi hőseinkre, akik fél tucat nemzetből jöttek össze, s áldozatukkal egy nemes, testvéri és valódi Magyarországra kívántak ajtót nyitni. Vajon hű örököseik vagyunk? (232. Beavatás) 10
