Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Kiczenkó Judit: Útban a Szondi két apródjához

Töredékben pedig háromszor: Voinovich keletkezésüket 1855-re, a Szondi címűét 1855-56-ra datálta.

1. Kapisztrán Az esemény ideje: 1456.

2. Szondi 1552.

3. A két apród 1552.

Arany a Naiv eposzunk ban említett „pótolhatatlan hiányt” a török-magyar harcok esetében több, tág intervallumba helyezhető, „műalak által elősegél- tetett” munkájával igyekezett pótolni, a Zsigmond-kori csatáktól Nándorfehérváron át a XVI. századi várvédő küzdelmekig. A „műalak” hol románcos, hol tragikusabb műfajvariánst szolgált, a megírás idejének, indokának és témájának megfelelően. Figyelemre méltó tény, hogy Aranyt először 1848 késő nyarának drámai fordulatakor, a fenyegetettségben komoran felsejlő közeljövő víziója motiválta történelmi analógiák keresésére és feldolgozására. Első történelmi (románcosnak tekinthető) balladáját, a Rákóczinét ekkor írta, akárcsak a Nép Barátja című lapban megjelent, a XVI. századi várvédő harcokat megidéző Losonczi István temesvári kapitány történetét, amelyet a népnek szánt tanulságul és példaképp.”

Arany a Zrínyi és '/izmiban tért ki a történeti jellegű művek néhány alapvető követelményére. Tasso eposzával ellentétben azt látja a Szigeti veszedelem, legfőbb jellegzetességének és érdemének, hogy a XVII. században alkotó költő „Zrínyi egészen koráé [...] alapeszméje is e kor bélyegét viseli”, „hazai tárgy kellett neki; az is egy bizonyos célra.”'4 Arany szerint Zrínyi úgy állított egy régmúlt történelmi eseményt a jelen szolgálatába, hogy - Pilinszky sugallatos fordulatát kis módosítással kölcsönözve - „a történelem szövetét - folyamatosan — átvérezte a jelen arca”,b a jelen élő, lélegző matériája. „Távol legyen, hogy az égi költészettől gyakorlati irányok szolgálatát követeljem; de nem én vagyok első észrevenni, hogy ép azon nagyszabású elméket látjuk legsolidárisabb kapocsban, legbensőbb viszonhatásban korukkal, nemzetökkel, melyek sötét századok homályán keresztül a szellem világító tornyait emelték. [...] Mind ez fölösleges, annyira köztudomású e dolog. Hiszen csak a „régi dicsőség” koszorús dalnokára kell tekintenünk, hogy felismerjük a jánus-arcot, mely egyszerre múltba és jövőbe néz.”16

Arany a „mértékarányos”, megfelelő súlyú esemény megválasztását is kiemelte. Szerinte Zrínyi jól érezte, hogy „egy végvár hősi védelme [...] nem bírt eposzi nagysággal.”17 így a közismert módon tágította és „megemelte” témáját (a magyarság bűneiért való megváltódás a keresztény mártíriumban, továbbá a magyarság védelmének tágítása a kereszténység védelmének egyetemességére). Arany, noha török tematikájú művei „csak” balladák, azaz „lantos eposzok” (a Losonczi István rövidebb népies krónika), hasznosította ezeket a szempontokat. A Szondi töredékben és a végleges variánsban is, Drégely várának védelme egyben a kereszténység védelme is, kitágítva illetve bővítve a szabadság védelmével. Értve ezen a vélemény- és lelkiismereti szabadságot; nemcsak a vallásszabadság megválasztását, hanem a bukás, a halál mikéntjének megválasztását is (a várvédők önkéntes halála), valamint a történelmi szituáció jellegéből következően a nemzeti szabadság, függetlenség védelmét is. Illuszt146