Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Tarjányi Eszter: Arany János történeti balladáinak múltszemlélete

: „Mint a Török Bálint balladája, ez - azaz a Szondi két apródja - sem pusztán történelmi, hanem a jelennek szóló hazafias költemény” - írja Voinovich Géza (A. J. 0. M., I., s. a. r. VOINOYICH Géza, Akadémiai, Bp., 1951, 499.; Beöthy Zsolt pedig „Nem a külföldi börtönök rabjaiért remegő honfiszív dobog-e a Török Bálintban?” - teszi fel az igenlő választ sugalló kérdést (Uo. 468.)

* Az V. László áthallásos szövegértését legalaposabban - de az értelmezői alternatívát is felvetve - Nemes Nagy Ágnes tanulmánya mutatta be (NEMES Nagy Ágnes: Arany János: V. László = N. N. Á.: A magasság vágya. Összegyűjtött esszék, II. Magvető, Bp., 1992.)

’ A Szondi két apródjánsik allegorikus értelmezési hagyományát Az értelmezésmódok ütközőpontjában: a ballada, az allegória és a palinódia című dolgozatomban mutattam be részletesebben (A magyar irodalom történetei 1800-tól 1919-ig, szerk. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, VERES András, Gondolat, Bp., 2007.)

10 Vö. MALLER Sándor-Neville MASTERMAN, „Ötszáz, bizony, dalolva ment lángsírba voelszi bárd”, It, 1993.

" A történeti ballada népszerűségére jellemző, hogy a Kisfaludy Társaság 1837-ben, 1838-ban, 1839- ben, 1840-ben is történeti balladára írt ki pályázatot (Vö.: BORONKAY Antal: Az osztrák és a magyar történeti ballada, Bp., 1936, 59.; LMRE László, Arany János balladái, Tankönyvkiadó, Bp., 1988, 26.)

Vö. Kölcsey Ferenc minden munkái. Versek és versfordítások, s. a. r. SZABÓ G. Zoltán, Universitas, Bp., 2001, 573-574.

" Boronkay Antal (/. m., 83.) az alábbi műfajmegnevezéseket sorolja fel, amelyeket a ballada szinonimájaként használtak: rege, regedal, regekép, monda, legenda, elbeszélő költemény, költői beszélv. Zentai Mária („Harminc nemes Budára tart...” Vázlat reformkori balladairodalmunkról, Acta Históriáé Literarum Hungáriáim, Tomus XXI. 1985, 28.) pedig ezeket a reformkori megnevezéseit adja: románc, rege, beszély, költői elbeszélés.

14 Vö. TURÓCZI-TROSTLER József: Az irodalmi ballada = T-T. J., Magyar irodalom - világirodalom, I., Akadémiai, Bp., 1961, 384.

15 Vö. „A 19. század első felének magyar balladaköltészetével kapcsolatban állandóan hangoztatott német (Bürger, Schiller, Uhland) hatással szemben a történeti tárgyú balladaköltészet nagyfokú önállósága állapítható meg. Ennek az a magyarázata, hogy művelése a magyar eposz-, történeti regény- és drámairodalmi hagyományokkal a legteljesebb összhangban állt [...]” BORONKAY Antal, I. m., 60.

16 Garay János összes munkái, s. a. r . FERENCZY József, Bp., 1886., XL.

13 Vö. KERÉNYI Ferenc Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris, Bp., 2008, 76.

18 Zentai Mária emelte ki ezeket a reformkori balladahősöket (/. m. 30.)

Bendict Anderson definíciója szerint a nemzet olyan „elképzelt politikai közösség, melynek határait és szuverenitását egyaránt veleszületettnek képzelik el.” (Benedict ANDERSON, Elképzelt közösségek. Gondolatok a nacionalizmus eredtéről és elterjedéséről, ford. Sonkoly Gábor, L’Harmattan-Atelier, Bp., 2006, 20.) Anderson a különböző közösségeket ennek az elképzelésnek a stílusa, sajátossága által véli megkülönböztetni (Uo. 21.)

:o Jan ASSMANN: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban, ford. Hidas Zoltán, Atlantisz, Bp., 2004, 53.

71 BORONKAY, 7. m. 63.

33 A keletkezés, illetve az első megjelenésre vonatkozóan vö. TATAY István (kiad), Költészeti és szónoklati remekek, magyar prosodiával, metrikával, s költői és szónoki beszédnetnek és fajok rövid elméleti fólvilá- gosításával, Pest, 1847, 493.

33 Vö. BORONKAY, I. m., 82.

:4 Vö. A. J. Ö. M., L, s. a. r. VOINOVICH Géza, Akadémiai, Bp., 1951, 504.

3i Vö.: BORBÉLY Szilárd, A fikció historizálásáról. Arany János Al-Kont versének genealógiája kapcsán, Alföld 1995, 12.

36 Reinhart KOSSELECK, Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája, ford. Hidas Zoltán, Atlantisz, 2003, 4L skk.

33 KOSSELECK, Lm., 68.

38 Az első velszi bárdnak a narrátor által elbeszélt szólásra emelkedését („Itt van, király, ki tetteidet / Elzengi, mond az agg; / S fegyver csörög, haló hörög / Amint húrjába csap”) a bárd idézőjeles megszólalása („»Fegyver csörög, haló hörög, / A nap vértóba száll. [...]”) bontja ki. Tehát a narrátornak a bárd megszólalásának a körülményeire tett megjegyzése a bárd beszédének felvezető témájaként köszön vissza. Azaz a narrátor egy elbeszélő szinttel feljebb hozva, jelenvalóvá teszi a bárd által elmondottakat.

141