Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Kabdebó Tamás: Besúgás I.-II.-III.

KABDEBÓ TAMÁS

Besúgás I.

EGYETEMI

Kovács Jóska történelem szakos volt, jó tanuló, tűrhető káder. Édesapja százados volt a néphadseregben, határőri szolgálatot teljesített a Bácskában. Előzőleg Horthy seregében szolgált hadnagyként, a kárpáti határszélről negyvennégy őszén megszökött, átigazolása simán ment, felettesei megbíztak benne. Jóskát özvegy nagynénje nevelte, aki negyvenötben, mikor Jóska édesanyja tífuszban meghalt, átköltözött hozzájuk a falusi házba. Jóska vidám gyerek volt, barna bőrű, bogár szemű, jóhiszemű, könnyen barátkozó. Szótlanul furcsállotta, hogy 1919-ről szólva Kun Bélát simfelni kellett, de napirendre tért efelett.

Aztán egy nap mint a villámcsapás jött otthonában a házkutatás. A keresők mindent felforgattak, apja iratait mondhatni írószekrényestől együtt elvitték, mivel nemcsak a papírok, okiratok, levelek hanem az azokat tartalmazó fiókok is a Pobeda csomagtartójába kerültek. Jóska ekkor persze nem volt otthon, Pesten volt, a Piarista utcai bölcsészkaron, de hétvégén hazament és nénje (anyja helyett anyja) sírva mesélte el neki a történteket. Meg azt is, hogy édesapja eltűnt a déli határszélen. Nem küldték sehová, nem volt megbízatása, de vele együtt tűnt el oldalkocsis szolgálati motorbiciklije is.

Vasárnap este Jóska rendjén felvonatozott Pestre, de nem jött szemére álom a koleszban. Délelőtt tízkor hívatta S. elvtárs, az egyetemi párttitkár. S. elvtárs aprócska ember volt, szikár, nagyfejű és enyhén selypítve formálta a szavakban az s mássalhangzót. (Azelőtt cipőfelsőrész-készítőként kereste kenyerét.)

„Magát, Kovács, most ki kellene utasítanom az egyetemről.” Jóska nyelt egyet, falfehéren hallgatott. „De ezt nem teszem. Tudja miért nem?” Jóska megrázta a fejét. „Azért nem, mert szolgálatokat tehet nekünk. A maga évfolyamán számos kétes értékű elem van, jobbára értelmiségi szülők gyermekei, akikről nem lehet tudni, hogy ellenséges befolyás alatt állnak-e. Ezt kell magának kideríteni. Ha vállalja a munkát, tovább járhat egyetemre, ha nem...” „Mit kell tennem?”

„Megfigyelni, jelenteni.”

„Milyen gyakran?”

„Olyan gyakran, amikor észlel valamit.”

Kovács József történész hallgató első és egyetlen jelentése: Évfolyamtársaink főleg marxizmus-leninizmus órán, ahol egyéb szakok hallgatói is jelen vannak a jogi kar nagytermében: K. Tamás, S. Csaba, T. József és S. Antal egy kéziratos újságot köröznek. Akihez elkerül, az elolvassa, rendszerint fölnyerít (fólnevet,) majd a vastag papírra kézzel ín lapot tovább adja. Hozzám is elkerült, elolvastam, nem kacagtam rajta, holott tömve van éretlen viccel, bló'd történetekkel és egy valószínűtlen dráma részleteit is tartalmazza. A színdarab Néróról szól, aki római imperialista létére, pozitív hősnek van beállítva. A lap közepébe ágyazott novella a II. világháború egyik epizódját ecseteli, de nem történeti leírás gyanánt, hanem. Svejk modorában. A versecskék kifejezetten infantilisak. Egyet idézek:

125