Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Czakó Gábor: Nyelv és zene
a finn, valamint az ír-skót-angol vegyesválogatott. Még izgalmasabb, hogy a tömeges dallamegyezések miatt a szicíliai népzene átkerült a „keleti” csoportba, a kínai, a mongol, a karacsáj-balkár, a Volga-vidéki, az anatóliai és a magyar meg a szlovák mellé. A kutatás kiterjesztés megerősítette az eddigi eredményeket, ugyanakkor az is kiviláglott, hogy a „keletiek” közt létezik 9 olyan egymáshoz közeli dallamvonal, amely mintegy közös „ős”-nek, dallammagnak tekinthető. „Ezek bonyolult, oktáv terjedelmű, ereszkedő, bizonyos esetekben pontos kvintváltó, legtöbbször négysoros dallamok.” Sőt, azt is kirajzolta a számítógép, hogy a szűkített „keleti” csoport szicíliai, karacsáj-balkár, mongol és magyar négyesének vizsgált zenekincsében 49 közös dallamcsoport található! Ezzel szemben a „nyugati” népzene nem szerveződik egy, vagy több mag köré, a kevés közös elem - 9, illetve 6 - elszórtan helyezkedik el a gép által készített „ősnyelv térképen.” Ezek az egyezések igen egyszerű, kis hangterjedelmű, laza szerkezetű dalocskák. Vagyis a „dallammag” léte nem szükségszerű.4 Annyi biztos, hogy népzenénk, akárcsak nyelvünk, nem csak ezer esztendeje szilárd tömb, hanem messzi rokonságok egyesítője is. Bartók Béla valami hasonlóra gondolhatott, amikor így írt: „Az a gyanúm, hogy a földkerekség minden népzenéje, ha elegendő anyag és tanulmány áll majd rendelkezésünkre, alapjában visszavezethető lesz ?najd néhány ősformára, őstípusra, ős — stílus -fajra. ” 122 1. ábra. 16 eurázsiai népzene kapcsolatrendszere. Az élek azt jelölik, hogy az okszerű kapcsolat valószínűsége nagyobb, mint 0,999. (Juhász, 2008.)
