Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - B. Müller Márta kisnovellái
Ott is másodpercek törtrésze alatt zajlott minden. Az egyik ukrán fiú találomra belelőtt a szalmába. Előugrott két német tiszt. Fejkendőben, fekete sokszoknyában. Négy fegyver csöve meredt rájuk. A rászegeződő pisztoly fémes csillogása mögött Anton tekintete találkozott az ismerős szürke szempárral, amely alig sejthetően az ukrán fiú háta mögé villant. Anton abban a pillanatban hátrakapta a fejét, de már késő volt. Lövések dördültek, először kettő, aztán egyszerre három a másik oldalról is, ki tudja, hány. Összerogyott a három ukrán fiú, akit elölről-hátulról eltaláltak, és Anton is, akit a hasfalán ért az első golyó. Aztán a másik három is. Hatodmagával rejtőzött a német tiszt a pajtában. Ok is ott maradtak mind a hatan a ház udvarán, mert az időközben felzárkózó oroszok minden oldalról tüzeltek rájuk. A szomszédasszony nyári konyhájában haldokló Anton csak a szürke szempár villanását látta, ha időnként magához tért. Lázálmában is, amíg haldokolt. Meg akarta kérdezni a tiszt nevét. Még mielőtt eltalálták. De mire visszanézett volna, a férfi már holtan terült el. Kiáltott volna a társainak, hogy várjanak, ne lőjenek. Hadd kérdezze meg a nevét. De már nem jött ki hang a torkán. Addigra ő is haslövést kapott. Először csak egyet, aztán még hármat. Úgy halt meg, hogy nem is tudta meg a tiszt nevét. A német tiszt se Anionét. A kulcsmondat Egyszer régen is, mikor a Sanyi nem egyedül jött, hanem a Gyurival, akkor is a farakás mögé kellett állnom, ugyanúgy, mint amikor a Jóéival jött, csak a Gyuri magasabb, mint a Joci, és először nagyobbat kellett neki hajolni, de utána már nem, mert utána már bementünk a faházba, ott meg már nekem kellett fölmásznom az asztalra, de ez már csak utána volt, hogy egyszer a Sanyi már ott kint, a farakásnál is levetkőztetett, de mindent nem vetett le rólam, először csak alulról, aztán egyszer a blúzomat is levetette, de a szoknyámat akkor még nem, aztán mikor másnap jött, én már mindjárt le akartam verni, de a Sanyi mondta, hogy még nem kell, akkor először bevitt a faházba, ott tiszta meztelenre levetkőztetett, aztán mindenféléket csinált, ő is letolta a nadrágját, de én nem mertem odanézni, egyszer is a számba tett valamit, nem tudtam, mi volt az, azt hittem az ujját tette a számba, de mégse az ujja volt, mert utána meg már fájt is nagyon, mikor egyszer máskor meg a fenekembe dugta, meg egyszer egy jó vastag répát is hozott, de azzal nem tudom, mit csinált, mert nem láttam oda, mert mindig én feküdtem alul, ő meg rám feküdt, aztán így csináltuk, én legtöbbször becsuktam a szememet, de egyszer nem feküdt rám, csak az ujjával vagy mivel piszkált, az jó volt, még ugráltam is, egyszer máskor meg a Joci is bejött, ketten voltak, és akkor is olyan jó volt, mert Sanyi piszkált, még a bimbómat is a szájába vette, mintha szopna, a Joci meg azt a másikat 102
