Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - B. Müller Márta kisnovellái

mintha kaszával a vállán tartana hazafelé a mezőről a falu teljes féifilakossága aratás után, de a kasza csak látomás, nem visznek ők már semmit a vállukon, oda, ahová, ők mennek, oda nem. kell már semmi, oda üres kézzel mehet az ember, ott nem váiják már tőle, hogy vigyen is valamit, és akkor a férfiak után jön az édesanyja, látja, amint mosolygósán, kipirult arccal magyarázza, hogy gyerekeim, a szorzótáblát énekelve foguk megtanulni, higgyétek el, úgy sokkal könnyebb, mondjátok utánam, hogy egyszer eegy az eegy, kétszer eegy az keettő... kibontott ősz haja szinte úszik utána a levegőben, ahogy elsuhan az autó előtt, és már messze jár, de a hangát még mindig hallja, kedves, szelíd hangát, hogy a szorzótábla eg' életre szól.

Ebédidőben- Te Pepi, ez a lány már megint késik...- Hány óra van, Loncikám?- Fél tizenkettő.-Már fél tizenkettő?...- Egyre később jön.- Látod...- Mit is mondott tegnap, miért késett?- Nem jött a villamos. Valami baleset volt.- Az, tényleg, baleset. Hogy mennyi a baleset manapság! Régen nem volt ennyi.- Nem. Nem is rohantak ennyire az emberek.- Te Pepi, emlékszel, mikor azt a villamoskalauzt elkapta a jelzőtárcsa?- Emlékszem, hogyne emlékeznék. Negyvenhétben volt, vagy negyven- nyolcban inkább.- Inkább negyvenhétben.- Én is azt mondtam előbb.- Micsoda egy fess ember volt, ugye, Pepi?- Bizony, Loncikám, szép, derék ember! Minden másnap találkoztunk vele a villamoson. Aztán utána...- Te Pepi, hány óra? Miért nem jön már ez a lány? Csak nem történt valami vele?- Ugyan, Loncikám! Te mindjárt a legrosszabbra gondolsz. Fiatal. Nem számít neki az idő.- Azért jöhetne már.- Hogy hiányzott utána az a fiatalember... Egész más lett nélküle a villamos.- Más. Ott a helyszínen meghalt szegény. Elkapta a jelzőtárcsa, ahogy kihajolt. Rögtön vége is lett szegénynek.- Hiába, ilyen az élet. Ennyit mért rá a Jóisten.-Te Pepi, tényleg, csak nem történt valami ezzel a lánnyal? Hány óra?- Fél tizenkettő múlt öt perccel.

95