Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - B. Müller Márta kisnovellái

minden gyakorlás után. Bizony, gyerekek, a szorzótáblát pedig énekelve tanuljuk. Énekelve, hogy egyszer eegy az eegy, kétszer eegy az kettőő, háromszor eegy az háárom, négyszer eegy az néégy, ötször eegy az ööt, hatszor eegy az haat, hétszer eegy az héét, nyolcszor eegy az nyoolc...- Nusi néni, a szorzótáblát már megtanultuk, énekeljünk inkább valamit...- Kilencszer eegy az kiilenc, tízszer eegy az tííz... Sokat kell ismételni, mert a szorzótábla egy életre szól, a szorzótáblát, ha álmotokból fölriasztanak benneteket, akkor is tudnotok kell ám! Egyszer eegy az eegy...- Nusi néni, tanuljunk inkább verset, tetszik tudni, azt, hogy

’’lehunyja két szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház...”- „... dunna alatt alszik a rét, aludj el szépen Kisbalázs.” Az olvasókönyvetekben is benne van! Meglepetés!- Nem szabad, nem szabad! Ezt nem szabad, Nusi néni! Ne tépkedje a haját! Inkább olvassunk valamit, jó? Olvasok egy mesét, jó? Melyiket szeretné? A medve és a róka koma jó lesz?- A mai órán a kis bicebóca történetét fogjuk olvasni, de előbb még meg kell tanulni a szorzótáblát, egyszer eegy az eegy...- Nusi néni, a szorzótáblát már megtanultuk, most inkább nézegessünk képeket. Tessék nézni, mit látunk ezen a képen? Rókát! Igen, egy rókát. Hol lakik a róka? A mezőn. Igen, a mezőn. Hová megy a róka? Vadászni. Bizony, vadászni. Mire vadászna a róka? Úgy bizony, tyúkokra. Ki kergeti el a rókát? A Morzsa kutya. Igen, a Morzsa kutya. Nusi néni, tessék nézni, mit látunk ezen a képen?- Rókát. Rókát, rókát, rókát. De most már mennem kell, nem érek rá, kezdődik az évnyitó, a Pistike vár. Be kell kísérnem szegényt. Nehogy a többiek csúfolják, hogy szemüveges.

Édesanyám, kérlek, bocsáss meg, amiért idehoztalak, amiért itt hagylak, de már nem bírtam tovább nézni, hogy a szemem láttára leépülsz, egyik pillanatról a másik- ra idegen asszony lesz belőled, nem tudom elfogadni, hogy téged, aki mindig olyan ragyogó elme voltál, ilyen szánalmas állapotban kelljen látnom ezután. Bocsáss meg, amiért ilyen önző és gyenge vagyok, de valahogy nekem is életben kell maradnom, és ha te ?nellettem maradnál, abba én belepusztulnék. Tudom.

Megszakad a szívem. lg)’ se lesz jó, hogy itt hagylak, de legalább adok magamnak egy esélyt, hogy megpróbáljam, valahogy nélküled.- Hidd el, jó lesz itt az édesanyádnak. Olyan ez itt, mint az élet végső állomása. Innen már csak a búcsú van hátra: kinek előbb, kinek utóbb. Komolyan mondom, ha én oda jutok, én is valahogy így szeretnék elbúcsúzni. Hogy az utolsó időben ne kelljen foglalkoznom senkivel, ne kelljen függnöm senkitől. Olyan ez itt, mint nekünk régen a nyári tábor, az előkészítő tábor. Hidd el, én igyekszem mindent megtenni azért, hogy otthonossá tegyem ezt a kastélyt. Amikor megálmodtam, valahogy ilyennek szerettem volna. Mint egy búcsútábor. Ahol méltóképpen elköszönünk az élettől. Nem vagyunk örökéletűek. Egyszer mindenkinek meg kell halnia. És ha belegondolsz, nem mindegy, hogyan. Nem mindegy, hogy olyanok között éled-e a mindennapjaidat az

93