Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Gyurácz Ferenc: A nyúlketrec mellől

paszkodni a szekerek rúdjára. Hűvös időben meleg tehéntrágyába lépni. A hajnali disznópörzsölés, a megnyugtató közös étkezések. A gabona illata. A bizalomé.

Reggelig folytathatnám. Elővehetjük a népi költőket és írókat, Aranytól Tamásiig, Jeszenyintől, Reymonttól Jammes-ig és Giono-ig és a kevésbé ismertekig. Náluk ott van mítosszá emelve a vágy titokzatos tárgya, mindaz, ami elveszett, és ami - tessék megkapaszkodni - egy fiatal magyar asztro- fízikus, jövőkutató (Hetesi Zsolt) mostanában a világhálón terjedő tanulmánya szerint: újra eljövendő. Legalábbis egy közepesen optimista forgatókönyv szerint. Száz jövőfürkésző, katasztrófa-szakértő írás közül kilencvenkilencet az első rápillantás után félretolok. Hagyjanak békén, rozzant lelkű riogatok, a nyomorúság vámszedői. Mindegyik megmondja a frankót, s nagyon esküszik valami okra és valami holtbiztos csodaszerre, ami még segíteni fog. Hetesi dolgozata nemcsak a szerző felkészültségével ragad meg, hanem azzal a felelős komolysággal, amely nem a közönségnek játszik, mert nem közönsége van, hanem közössége. Amelynek élnie kell, akkor is, ha ez a mostani világrend — állítólag közelesen - összeomlik.

A nagyrészt önellátásra épülő hagyományos falusi világ mintául szolgálhat a túlélésre a megmaradóknak. Ha lesznek - tegyük hozzá, de ezt lelkünk mélyén Hirosima óta már mindig hozzátettük.

Egyvalami biztosnak látszik: ideje felújítani korhadó katrocaimat.

Pistyur Imre: Mitikus kos

89