Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Alexa Károly: Környezettanulmány (gyanánt) az Apokrifról

beszédére. És csak egy csecsemő figyelme lehet oly erős, hogy ezt a beszédet meg is értse.” (1974) Egzisztencialista panteizmus? „... hirtelen azt érzem: ez a levélzaj valódi mondat volt. Hozzám intézett szó - háromnapos hallgatás után. Még nem tudom, mi is volt ez a mondat. De kétségtelen, hogy valódi mondat volt. Mondat, amit többé sose fogok elfelejteni. Megfejtenem azonban csak akkor szabad, ha írni kezdek. Most, vagy évek múltán. Mindegy. A világ valódi mondatai amennyire ritkák, éppoly hervadhatatlanok.” (1973) A világ mint szavak összessége. (L. A Könyvek Könyve, 1974.) Azaz szükség van a szavakra a világ kimondásához, illetve kell valamit kezdeni a (már meglévő) szavakkal.

I./2. Ars poetica - a szó és a vers

(A „mai” színház) „... a dráma cselekménye mintha megsemmisülne”, „Olyan mint egy állítmány nélküli mondat; egyedül árnyalásokra, ’jellemzésre képes’; mintha egyedül a jelzők végtelen lapályát lakná, s hiányzana belőle az állítmány, az ige vertikálisa...” (1967).

„Biztonságot a számomra a lényeg és természetesen a ’kifejezés’ dolgában (a kettő egy) mindig egyedül a szinte bénaságig menő tétovaság adott. Számomra az írás ott kezdődik, amikor gyermekmódra semmit se ’értek’ abból, ami lenyűgöz.” (1971)

„... az elhallgatás fenyegető közelségében van épp elé világosság, épp elég segítség, nyugalom, igen, van épp elég szeretetre méltó is.” (1971)

„Az írás már több is, mint élet, de az élet az írás számára kihagyhatatlan közeg: se tapadni hozzá, se futni előle nem szabad... A valóságtól a legmesszebb a másolat áll. Az artisztikum a másik csapda.” (1963)

„Bármire is emlékszem vissza az életemben, minden emlékemet túlexponálja az éber, már-már személytelen figyelem. Ez már a mi szorosan vett életünkön kívül eső kíváncsiság... Az úgynevezett fejvesztett pillanatoktól senki sem retteg jobban, mint maguk a költők. Ennél nincs megalázóbb, s egy- egy vers sokszor nem más, mint egy-egy ilyen üresen maradt, kiégett pillanatnak a kiütése... A tétlen költő olyan abszurdum, mint az életművész gályarab... A költő számára a két kihívó ellenállás: a nyelv és az élet (túlexponált emlékeknek formátlan, állandóan születő és szaporodó tömege, ami valóságosan megfekszi, rárakódik, elnehezíti őt)...a megformálást kierőszakoló ihlet lappangó formában tulajdonképpen állandó előcsatározásban áll saját nyersanyagával.” (1946)

(A költő) személyes annyiban, hogy a személyiségét feláldozza, hogy egyre áttetszőbb közeg legyen személytelen értékek, a világ személytelen erőinek a közvetítéséhez. ”(1969)

„A vers anyaga a nyelv. Mit jelent ez? Hogy a nyelv ellenében kell megvalósulnia, a nyelv konvencionális jelentése ellenében kell kimondania valamiképpen az egyszerit. A vers lényegében ellentétes anyagával, a nyelvvel, s mégis egyedül általa, vagy pontosabban ellenére tud csak megszületni.” (1946)

„Mégis beszélek. Használom az agónia szavait, egyféle szituációs tudás nyomorú megvilágosodásában.” (1973)

55