Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Tóth Erzsébet: A szentendrei megálló
tumnak nevezett programtervünket - hogy-hogy nem, Aczél Györgytől hozzájuk került és követelték, hogy vonjuk vissza. Mert nem egyezik a szabályokkal. Ha egyezett volna, akkor nem lett volna szükség ránk, mondtuk, ez a lényege, hogy változás legyen, de a jelenlegi szabályokat nem léptük át. Csak a jövőre vonatkozó terveinkért büntethetnek bennünket. Nem jutottunk dűlőre. Mi történt? A szabadság kis körét megrajzolni igyekvő csoport szembesülése a valósággal - írja a történetíró. És hogy a Fiatal írók József Attila körének működését a Kulturális Minisztérium az írószövetség titkárságának felhatalmazásával 1981. március 11-én felfüggesztette. Ugyanezen a napon vonták be a Mozgó Világ márciusi számát is. Am Dobozy Imre és csapata már csak látszatköröket futhatott akkor, ahogy ő mondta: „Futnunk kellett a szentendrei kocsi után, hogy időben felkapaszkodhassunk”. Miért is akart ő felkapaszkodni? Hogy minket lelökdössön róla? O nyilván így képzelte. Ehhez csupán annyi eszköze volt, hogy a szentendrei tanácskozás anyagát nem vihettük ki az írószövetségből, idézni nem idézhettünk belőle. Ennyire veszélyesek voltunk. De a szentendrei kocsiról nem mi maradtunk le, hanem a Dobozi félék. Az 1979-ben Lakiteleken indult „kocsi” Szentendrét érintve megállt még egyszer Lakiteleken, végül 1989-ben megérkezett a Kossuth térre. Akkor már százezrek hallgatták hangosan az Egy mondat a zsamokságról-t. Szép volt. Most 2008 van, és miközben készültem erre az előadásra, elolvastam Sta- diensky Éva kritikáját Németh György A Mozgó Világ története című könyvéről. Ebben egy félmondat erejéig a FIJAK-ot is minősíti. Következőt írja: a József Attila Körről: „akik pártfelkérésre született reformjavaslataikat az utcára vitték”. Tehát az pártfelkérés, hogy Aczélnak sikerült egyikünket orvul becsalni a minisztériumba, és azt mondani, írjuk le, mit akarunk. Ezt nevezi a történész pártfelkérésnek. És utcának nevezi a szentendrei tanácskozást. Van elképzelésem, hány ilyen velejéig hazug mondat terjenghet még akár rólunk, akár másokról. A pártfelkérés inkább az ilyen szándékosan elferdített, vagy tudatlanul slendrián mondatokban érhető tetten. Már csak kilenc év volt hátra a rendszerváltásig, pár év múlva a felfüggesztették a felfüggesztésünket is, el lehetett hagyni a fiatalt, lett JAK a fijakból, lettek irányzatok, és a mai állás szerint csak fiatalokat tömörítő írószervezet van kettő, felnőtt írószervezet pedig legalább öt. A demokrácia keményebb lecke, mint valaha gondolhattuk. Mégsem sajnálom, hogy megpróbálkoztunk vele egy gyökerestől zsarnoki korban. A vicc poénja, amit mondogattunk felfüggesztésünk napjaiban, úgy foglalható össze: Lenin elvtárs rendes volt velünk, hiszen tulajdonképpen közénk is lövethetett volna. Akkor, huszonnyolc éve a diktatúra már csak apró bosszúságokat tudott okozni nekünk. A demokrácia pedig, amit nagy keservesen kiharcoltunk, híven őrizve Lenin elvtárs szellemét, két éve tulajdonképpen közénk lövetett. 51
