Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Sipos Lajos: A tankönyvíró...
2 és h- teáik osztályosénak szánt irodalmi olvasókönyvét. Ez utóbbi két kötetben a kör njjäfVügesitésének problémáját kellett megoldania- Egyrészt ugyanis elevenen ált az a tanári tradició, a- melyik az általános iskolában lezárt, történeti elvű képzést írt elő és tartott természetesnek, kiemelt szerepet biztosítva a reformkor és az utána következő korszak irodalmának. Másrészt megerősödött az a törekvés, amelyik a távolra került, esztétikailag nem releváns müvek hel.ett a 2o. század második felének irodalmából akart beemelni a tananyagba szövegeket, változtatni akart a módszereken, a passzív befogadást át akarta alakíta- nijineraktiv rendszerekkel, érvényesíteni akarta az irodalomtudományi felismerést, miszerint nincs végleges olvasat, tehát a tankönyvekben megjelentett tudás nem lezárt és végleges, hanem megismerési utakat kínál föl. Goda Imre alapos szakmai tudással, nagy erudicióval, a tanító és a tanítandó koro.-ztályok iránti tapintattal készítette el# a két tankönyvét. Ha a közoktatás / egyszer / pusztán szakmai kérdés lesz, a nevelés- és kultúrtörténet értéke'lni fogja kezdeményezését. a késői korszakok fogják majd hasznosítani tapasztalatait. Ezekből a kön'1 vekből meg lehet ugyanis tanulni, hogy a tankönyv minden időben konszenzuskereső és konszenzusteremtő műfaj.Másképpen ugyanis sem a diák, sem a tanár nem fogja használni. Az "olyan" könyvek által pedig a világ nem megy "elébb". Sipos Lajos Sipos Lajo.- egyetemi tanár E1TE £.TK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék 87
