Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Gucsa Magdolna versei
bőrödet mint a rongyokat mint ócska zászlót túl messzire rángatja a szél az illatom valahol a zuhany alatt maradt elcsenem a szelek szagát ellopom a te édes-éhes illatodat Olyan vagy, mint a hatalmas hegyek Sose hívnak Mindig megyek Lábaidnál olykor szembejön egy-egy csősz Mint pille a tejben sátramban elidőz Szavaikat vajjá köpüli az idő Kosztom-kvártélyom te vagy: kőkenyér, vánkos-kő Gerinceden már csak zajos szél viháncol Szívet dagasztok neki fenyőfaháncsból A csúcson azt mondja, ott voltam már régen Hát dolgaimat magammal megbeszélem Magmát morgó lelked itt fenn vékony ködmön Melegem akkor lesz, ha kezem dörzsölöm A köd a csúcsokra hitvesi fátylat sző Tanyát ütök, hisz a kilátás tűrhető Hegyek 47
/
