Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Csorba Csaba: Aki a virágot szereti..., Halászember, Harmadnapon
a CSORBA CSABA Aki a virágot szereti... Reggel hat óra huszonnyolc perc volt, mikor a még tökéletesen kába Jósé García da Silva tétován magához nyúlt a takaró alatt, reggeli erekcióját kihasználandó. Meglepetésére azonban ujjai egy növény szárát tapintották ki alsóneműje rejtekében. Teljesen értetlenül állt a jelenség előtt, ugyanis általában nem volt szokása virágokkal, fákkal vagy éppen zöldségekkel ágyba bújni. Még mindig kissé álomittasan elhatározta, hogy amint lehet, a végére jár a dolognak. Ezen döntés jegyében ledobta magáról a takarót, hogy hívatlan vendégét közelebbről is megfigyelhesse. Az első pillanatban azt hitte, hogy még mindig álmodik, a másodikban, hogy képzelődik, a harmadikban pedig azt, hogy megőrült. Ugyanis ott, ahol korábban egyik legkedvesebb testrésze számára volt hely fenntartva az emberi anatómia időtlen törvényei szerint, most egy csodálatosan szép sárga rózsa ágaskodott ágyékából. Miután Jósé García da Silva rájött, hogy nem álmodik, nem képzelődik, nem őrült meg, sőt, nem a Kész Átverés Show legújabb adásának felvételén van, szívből elkeseredett. Millió kérdés jutott eszébe a hirtelen kialakult és azonnali megoldásra váró helyzettel kapcsolatban. Például, hogy fogja most becserkészni azt a tizenkilenc fiatal hölgyet, akit még ebben a hónapban kívánt magáévá tenni? Jósé García a pillanat tört része alatt megállapította, hogy az ismerkedési szakasz után a szó átvitt és szó szerinti értelmében véve is impotenssé vált: semmit nem tudna kezdeni az adott hölggyel, amennyiben a közös hálószoba-használatra terelődne a szó. Elképzelte a pillanatnyilag számára legszebb, legfontosabb, legtökéletesebb höl- gyemény, Isabella Margherita Cruz arcát, amint az esti randevú után szembetalálja magát egy szép és illatos sárga rózsával, mindezt imádottja nadrágjában. Jósé García profi udvarlóként és agglegényként tisztában volt vele, hogy a nők milyen sokra értékelik a virágot és a többi ajándékot, de nem akkor, amikor a nyers férfierőre és a szexre van szükség. Bizony, könnyedén megeshet, hogy mindezek után a barátságon túl semmiféle kapcsolata nem lehet nőismerőseivel. Kétségbeesése erre a gondolatra még inkább erőt vett rajta. De nem csak a hölgyek jelentettek problémát. Végigfutott az agyán, hogy mi történne, ha a munkahelyi piszoárnál véletlenül az általa nem túl nagyra becsült főnöke, Armando Rafael Lopez mellé kerülne. Nem kétséges, Armando Rafael alaposan megnézné magának Jósé García rózsáját, majd utána teljes joggal közröhej tárgyává tenné munkatársai körében. Jósé García most már a sírás küszöbén állt. Nem tudta továbbá, hogy vizelési szükségleteinek ezek után hogy fog eleget tenni. Már az iskolában is kirívóan ostoba volt biológiából, ezért ennek tudta be, hogy nincs tisztában azzal, miként ürítenek a rózsák (ha ürítenek egyáltalán). Azt azonban szinte biztosan tudta, hogy egy rózsa, amennyiben gondozzák, idővel nagyobbra nő, fejlődik. Jósé García szinte érezte a fizikai fájdalmat, ami a túlburjánzott rózsaszál visszavágásával fog majd valószínűleg 32
