Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Keszthelyi Balázs: Das Kapital, Noir, Paula
KESZTHELYI BALÁZS Das Kapital Hé, te ott! Igen te, ne nézz hátra, mert most épp rólad van szó. Ilyen elég ritkán van, mondhatni soha, úgyhogy ezt vedd kitüntetésnek. Szólítottak. Betotyogsz a magad kis tutyi-mutyi módján, és próbálsz úgy tenni, mintha haláli nyugodt lennél. Pedig nem lehetsz az, mert én vagyok, akivel megcsal a párod, én ütöttem el a kiskutyádat, tó'lem veszik a füvet a kölykeid, én ettem ki a húst a párizsidból, miattam nincs tej a reggeli italban, és igen, persze, hogy én vagyok az az unszimpatikus ember a TV-ből, aki miatt egyre kevesebbet viszel haza, és egyre többet iszol el belőle. És most mégis színem elé járulsz. Látod, még szánalmas vánszorgásodat is megpróbálom eufémizálni... „Ugyan, nem tesz semmit.” Lesütöd a szemed, a perifériádon megpillantod a széket, hogy aztán aztnézhesd. Bunkó. Majd ha azt mondom, akkor. Úgy. De persze a világért sem húznád ki magad. Azt hiszed az öltöny öltöztet? Ahhoz ember is kell... Meg lehet még próbálni a magas sarkút is, hajrá... Magas sarkú? Kipp- kopp: „Ahhh, egy női aspiráns! - sátáni vigyor. - Kérem, forduljon körbe a tengelye körül. Nagyon köszönöm, foglaljon helyet!” Aspiráns... Ettől olyan roppant frappánsnak tűnik, még a nyerseség is. Nem mellesleg, állatira szoktátok utálni, ha valaki frappánsan szexista... Talán azért, mert ilyenkor gyenge lábakon állnak a feminista lobbik? Magas sarkakon, legalábbis... Láttad a csajt a recepción? Na, akkor már sejted, hogy csak illendőségből vetettem rád néhány elnéző pillantást, úgy, mintha nő lennél. Ha nem tettem volna, hiányolnád. Vagy feljelentenél szexuális zaklatásért. .. Vagy eszedbe jutna, hogy miért nem nő a főnököd is. így viszont, körülbelül sejted, legalább. Egyébiránt „köszönöm”. Meg nagyon. Inkább hagyom. Hiszen te akartad, hogy így alakuljon. Különben nem lennél oly mélyen dekoltálva. De tudod, a stílus. Hát persze, hogy nem tudod. A legtöbben azt hiszitek, hogy egy-egy „szerintem”, „köszönöm” és „elnézést” bőven elég a boldoguláshoz. Nem, ahhoz még kellenek a latin eredetű szavak is. így már elég jól tudnátok a kultúrember illúzióját kelteni, ha nem lennétek annyira surmók, hogy a zakóhoz kigomboljátok az ingeteket, mert valamiféle „lezserséget” szeretnétek mutatni reménybeli kenyéradótok felé. Ennyi erővel lehetne mackófölső-, alsó combo is, a Salamander cipőhöz. Barmok... De én továbbra is „köszönöm”. Nem azért, mert bármi okom lenne rá, egyszerűen azért, mert próbálok tekintettel lenni rátok, amikor veletek kommunikálok. Igényűtek, hogy kisebbségi érzés legyen úrrá rajtatok, amikor velem beszéltek. Kissé ciki. Szerintetek. Szerintem teljesen természetes. Viszont, ha én is úgy anyáznék az állásinterjún, mint ti fogtok egymással, miután behúzott füllel és levágott farokkal bepunnyadtok a nektek szánt kis sarokba, ketten, egy géphez... hmm... Érdekes gondolat. Akkor azt hiszem, 11
