Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 8. szám - Lajta Erika: Relatív embetartalom (4. befejező rész)

-Is... Is...- Bánom is én, mi volt! Nekem már nem kell ezeket tudnom. En úgyis meghalok.

O

Korholni kezdtem apukát.

Dorgáló szavaimnak nagyobb nyomatékot akarván adni, valamivel a csukló fölött megszorítottam a kezét, méghozzá olyan eréllyel, olyan követelőzó'en, mintha nemcsak arra tartanék igényt, hogy azonnal mondja meg a helyes választ, hanem arra is, hogy ne komédiázzon tovább, ne játssza itt a hülyét. Emberelje meg végre magát!

Türelmem kezdett fogytán lenni. Önkéntelenül is fölemeltem a hangomat, éppen úgy, mint amikor külföldiekkel próbálok szót érteni, s nyelvtudásom hézagait a hangerővel vélem kipótolni.- Szóval ki volt Magyarország első királya? Ki volt az államalapító? Ki kapott koronát Szilveszter pápától? Rózsa Sándor? Csinom Palkó? Gugyerák Alajos? Elakapeszi Móricka?- Elakapeszi Móricka! - nevet a képembe.- Gondolkozz egy kicsit jobban! Es ha megkérhetlek, légy szíves, ne bohóckodj! ... Ki volt az első királyunk, akit 1000-ben koronáztak meg, utóbb pedig szentté is avattak? Géza fejedelem fia. Szent Imre apja. Egy rockoperát is írtak róla. Höm-höm, a király.- Nem mondom meg. Titok. Aki kíváncsi, hamar megöregszik - feleli, s csintalan mosoly ömlik cl az arcán.

Az arca már egyáltalán nem torz és merev.

Mintha a betegsége kezdetén mozdulatlanságba beledermedt vonásai megelégelték volna a rájuk kényszerített katonai drillt, értelmetlen vakfegyelmet.

Ez az arc felszabadult. Visszakapta természetes arányait. A bőrön hangsú68