Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 8. szám - Pék Pál versei
Egysorba költözötten „a fönti ég csak sötétség volt, vagy a napvilág látszata" (Bella István) 1 Szétdúlva mind / A tó az ég is / hályoggal vert / Pinty szava / dadog föl a fák közt / Préda elhagyott a rigók csarnoka 2 Az volt a hely / hol ingatag varázsa / torpanni szökni sem tudott / az volt hol vele / egysorsba költözötten / magára ismert mindegyik halott 3 Hányódtak pedig / és szívükön bánat / kerten a köd súlyosuk / Temette hó is / egy se lett tisztább / odalent honos csak / romolni ki tanult 4 Birkózott ő is / csöndekkel árnnyal / és hazugabb jövő omlott rá / Mézillatú Szodomákba gondolt / egy tisztább hitű Naconxypánt 5 És kutat képzelt / de belefúlt az égbolt / az elöl járók csábító szava / út amelyen elindult már egykor / s ahova többé el nem jut soha 6 Bár ott ül egyre háza ablakában / a béna angyal / s hangtalan vacog - / A sajgó rög a menekülő éggel / seb a sebbel / végleg összeforrt 7 Ezért a hajnal poklát költi újra / A szétdúltakhoz akit átsodor / szennybe fúl / mert szennyesekkel paktált - / Krisztus volt / ma elhülyült lator 8 A fonti ég csak sötétség vagy mégis / a napvilágnak örök látszata...} / Hisz háromölnyi vermében a maszkot / arcára festi majd az éjszaka
