Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 8. szám - Pék Pál versei
PÉK PÁL Között virraszt a kés a kezek könnyű vétke a szélbe vesző mag kisiklott éj a sortűz előtti néma lobbanó falak föltámadt holt kit égi mezőn másfajta tükör tükrözött ki jön ha megy mint testtelen árny a jelen s tévedt múlt között Új ég, Új föld Az az oltár ma romba dőlt. E sistergő világban kihamvadó csipkebokrod hamisságát minek álljam? Mezítlen egy Krisztus álmát álmodhattam, bal lator, s üres kereszt csöndje süt, a szitkaimban bujdokolsz. ígérted, hogy teljesül a más világi szebb halál, kerted, ahogy, veszendőn is, gyökértelen lombban áll, s végső kapud tárul föl, és kísértve a szemhatárt, indulok én, mintha tudnám, aki voltál, ott kiált 56
/
