Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 8. szám - Oláh András versei
döbbentél rá: itt már nincsen semmi s innen már nincs hová továbbmenni és beláttad magad is: tényleg kínos mindig csak mandinerből tudni meg az igazat... 1. álom mellettem ismerős tárgyak szuszognak ráérősen... csípővonalad árnya ringatózik a falakon ágyunkon az öröm szennye mosakszik a száraz pezsgő szétpukkanó buborékjaiban sóhajodat hallom amint izgatott ujjaim alá simulnak a szarkalábak - megadod magad a becéző kéznek: szerelemre éhesen ébredek... 2. távolodóban ereinkben matat a múlt párnánkon jeges kéz hidege kúszik- a határtalant kutatja lázasan... fázósan kucorogunk száraz füvek illatát sodorja a szél — álmok lángja lobban: úszik az égen a csúf korom s várunk együtt - magányosan... árnyak
/
