Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 8. szám - Pálfi Ágnes: Szép volt, fiúk (poéma, részlet)
69 s a költőre csak legyint: „Kisasszonyfutball” - ahogyan apám szerette volt nevezni hajdanán szenvedélyem, mit nem pártolt sosem. S hogy írás nélkül nincs történelem, az neki új. Hetvenhét évesen most pedzi csak, mesélni mire való, s miféle „éleslövészet” az, ha célra tart, s a szíveden ha végre eltalál a szó; s föl hogy riadsz rá: itt volt a pillanat - most színről színre láthattad magad. - Aztán a csönd s a vaksötét megint. - Se pénz, se posztó. Fáradt vagy, és öreg. S a tükörképed? - azt ugyan lesheted, meg mégsem foghatod: honnan bámul és kérdez vissza rád: „Te ott ma is, még mindig ugyanott?" 70 Erkélyemről éjszaka Budapest akár eg}? ékszer. - De hol van az a nyak? Heléna sápad: ő volna valóban a vdrosdúló, hírhedt rémalak? - Torkán a kés - remeg a Nagy Parázna, s elmarad, lám, a véres áldozat. - „Ülj ide mellém - kérleli Faustot. Üres a trón. Oly egyedül vagyok. Szupermodell: így hívnak itt manapság. - Nemes lovag, csókodra szomjazom. Nem bánom én, ha show-műsor netán, a kukkolókat mindig is szerettem; s megosztoznánk a bevételen ketten: én a tied - s enyém a hatalom.” 71 Féltékeny volnék? - bárcsak azt hihetném, „felettes énem” játszadoz velem; gyufát huzat, s mindig a rövidebbre hibázok rá, hiába mesterkedem. - Ördögöm volna? - Egy zsenge szépfiú ejtett rabul, s nyomában itt a többi: „Hol az a kincs? ne mondd, hogy nincs! engedj a lábad közibe köpni!” - S nem kérdezem, túl ötvenen ildomos-e mezítelen velük az ágyba menni. - Tanítani - ha volna mit - ők is talán
