Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Zimányi Magdolna: Egy nap
csempedíszt nézte. Kiteregette a törülközőt, és felöltözött. Elővette a felmosófát, rongyot dobott rá, és felitatta vele a szertespriccelt vizet.- Jó reggelt! - köszönt a konyhába lépve.- Szervusz, jól aludtál? - kérdezte a férfi, miközben az összehajtogatott konyharuhával óvatosan megfogta a teáskannát, és az előre kikészített csészékbe öntötte a forró vizet. A felső szekrényből kivette a teafiltert, és egyet-egyet a bögrékbe tett. Majd megfogta a kis madzagot, és megigézve nézte, ahogy a víz sötétre vált. Az asszony megkerülte az asztalt, közben tenyerével végigsimított a műanyag abroszon, a reszelős hangra a férfi kissé összerezzent. Az asszony felnyúlt, és bekapcsolta a rádiót, épp a reggeli krónika ment. Lehalkította, így csak mondatfoszlányok és szűrt zene hallatszott. Lehajolt, kivett az alsó szekrényből két műanyag tálat, és az asztalra tette. A férfi a teásbögréket a tányérok mellé tette, és leült. A kutya a sarokban néha meg-megrezzent, még a reggeli séta fáradalmait heverte ki. Szemeit a ritkás szőr szinte teljesen eltakarta, farkát maga alá húzta. Kenyér, sajt és felvágott került az asztalra, egy külön tálban pedig paprika és paradicsom volt. Az asszony is leült a férfivel szemközt, csikorogva húzta be a nehéz széket, és a késéhez nyúlt.- Jó étvágyat! - mondta, majd levágott egy szelet kenyeret. A férfi bólintott egyet, baloldalán szétteregette az újságot, elvette a nőtől a szelet kenyeret, a kolbászból helyre kis karikákat vágott, kivett a tálból egy erős paprikát, és falatozni kezdett. Ahogy rágott, a füle hegye egy kicsit mindig megmoccant, a felesége ezt már rég megfigyelte. A reggeli lapot a megfelelő nagyságra hajtogatta, és elmélyült olvasásba kezdett. Az asszony magának is vágott egy szelet kenyeret, azt három felé vágta, az egyikre sonkát és sajtot tett, és ezt is felvágta csíkokra. Miközben evett, a halk zenére enyhén jobbra és balra dőlt. Miután megette a kenyér harmadát, áttette a férje tányérjára a megmaradt kenyérkéket, és felállt. A férfi automatikusan nyúlt a tányérjába, közben szuszogva hajtogatta az újságot, majd nagyot hörpintett a teájából. Az asszony a mosogatónál állva egy fintort vágott, és elöblítette a tálkáját és a kését. Körbenézett a konyhában. Ezek a falvédők már megint kezdenek szürkék lenni - gondolta magában. Odalépett, és elkezdte leszedni az egyiket. Szakácsruhába öltözött piros arcú ember mosolygott rajta, fakanállal a kezében. A hímzett felirat azt hirdette: Te vagy az úr a konyhában! Es valóban, a n betű száránál volt egy kis folt. Az asszony lekapta a falról, odament a másikhoz, és azt is leakasztotta a kampócskáiról. Közben a férfi is befejezte a reggelizést, combjával hátratolta a székét, és lepakolt az asztalról, mindent a maga helyére.- Na, ez jól esett! - mondta, és meglapogatta kerek hasát. Felnyúlt a rádióhoz, és elkezdte csavargatni a kereső gombot, mígnem magyar nóta nem csendült fel. Az asszony, karjaiban a falvédőkkel kifelé indult, egy pillanatra megállt az öreg ebnél, lehajolt lassan, és megsimogatta, amit az csendes nyögéssel vett tudomásul. 68
