Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Géczi János: A középkor rózsája: aszketizmus és naturalizmus (részlet)
Megváltó testét, mellékhajói a két kart, az oltárt befogadó szentély pedig a fejet allegorizálta, az épületdíszítés bármely formája az istenség tiszteletéhez járult hozzá. Az épület külsó', szobrászati díszítése a kapu s a támasztékok kidolgozását jelentette, s előlegezte a belső, gazdag építészeti és ikonográfiái szimbolikát. A templom belseje olyan tér, amelyben a hívő - a benne lezajló liturgia segítségével - lépésről lépésre beavatottá válik, hogy végül eljusson az apszis Pantokrátoráig, illetve a teofanikus látomásig. A XI. század élőlényábrázolásai Krisztus élettörténetének előkészítői, tanúi, továbbfolytatói: a megváltást értelmező és annak jelentőségét magyarázó szereplők; köztük található, mellékszereplőként Mária is. A romanika ábrázolási együtteseinek központi alakjaként Krisztus szerepel; anyja hozzá hasonló szerephez majd csak a gótikában jut. A román művészet krisztológiájában Mária mindenekelőtt Theotokoszként, istenszülő anyaként jelenik meg, aki ölében tartja a világ megváltására született gyermekét. A rózsa a cluny-i kongregációba tartozó szerzetesség és világi papság képi szimbólumaként alig-alig jelent meg. Meghatározható motívumként nyoma sincs a kertábrázolásokban, a szenvedéstörténet részleteiben, a romanika különböző (bizánci, szíriai, karoling, mozarab, katalán, lombard, toszkán stb.) eredetre valló díszítményeiben - de a templomhoz tartozó s a paradicsom szimbolikáját ugyancsak felhasználó kerengőkben sem. A rózsa kultúrtörténetéhez egyelőre sem Krisztus, sem Mária, sem az őket övező vértanúk és szüzek, és maga a paradicsom sem kínálnak - az ornamentalitás részét képező rozettákon túl - elemezhető forrásokat. A geronai katedrális Teremtés-kárpitja (XII. század, Gerona, székesegyház) bár számos állatot s több növényt ábrázol, az eszmei jelentőségű növények közül, felismerhetően, kizárólag a pálma, a szőlő és a liliom jelképiségét használta. A bizánci normáktól el nem szakadt itáliai alkotások, mint a Benedek-rendiek iskolája szerint alakított capuai Sant’Angelo in Formis-bazi- lika freskóin úgyszintén pálmák és liliomok jelentették a növényzeti példákat. Az iparművészet az egyetlen terület, s azon belül is a bronzkapuk mesterei, akik a máshol is feltünedező rozetták helyett a naturálisabb rózsák ábrázolása felé fordultak. Az itáliai katedrálisok bronzkapui bizánci hatást mutatnak. Ismert, hogy az újjáépített montecassinói katedrális kapuit Konstantinápolyban készítették, s onnan hajóval, a tengeren át szállították végső helyére. Ahogy az is, hogy hamarosan itáliai bronzöntők végezték tovább a munkát, akik a négyszögletes kompozíciókat bronzkeretbe foglalják: a négyzetrácsos szerkezeten fonatok s itt-ott rózsa formájú virágminták találhatók. A pisai dóm XII. századi Porta Ranierijét Bonannus mester műhelye alkotta; azokhoz az ó- és újszövetségi jelenetekhez - pl. Adám és Éva kiűzetése a paradicsomból, a Betlehemi gyennek- g)'ilkosság, Jézus megkeresztelése -, amelyek bemutatásra kerülnek, ugyan hoz- záilleszthetőnek találtak itt-ott egy-egy rózsát. A bronzkapun található, két sziromkörös, de a külsőn általában ötszirmú rózsavirágok azonban továbbra is ornamentális szerepűek maradtak. A fidenzai (Emilia-Romagna-) templom oroszlános kapujának szobrait és domborműveit, stilisztikai rokonság miatt, a parmai keresztelőkápolna 48
