Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Grüll Tibor: Zsidó történetírás a hellenisztikus korban
lett Szophónasz apja. Diodórosz és Szophax legendáját Plutarkhosz is megőrizte, természetesen nem Kleodémosz verziójának megfelelően.55 A görög kultuszokat és mítoszokat vallási alapon elutasító zsidóság számára a hellenisztikus és római korban gyakorlati-politikai okokból lehetett szüksége az ilyesféle fiktív mitológiákra: a diplomáciában nyilvánvalóan előnyt jelenthetett a „rokonsági politika”.54 Erre a hellenisztikus korban maguk a rómaiak is nagy hangsúlyt helyeztek. Róma egyik legelső történésze, a patrícius Fabius Pictor görögül írta meg - nyilvánvalóan propagandisztikus jelleggel - hazája történelmét (FGrH 809). A görög historikusok derék tanítványaként ő is Róma arkhaiologiájával, mai szóval őstörténetével kezdte munkáját. Egy Tauromenionban (Taormina) szerencsésen megtalált, az i. e. II. században falra festett gimnáziumi könyvtárkatalógus elárulja, mi volt a mű tartalma: Quintus Fabius, más néven Pictorinus, római, Gaius fia, aki előadta Héraklész Itáliába érkezését, és Lanuviusnak, Aeneasnak és Ascanius szövetségesének visszatértét; sokkal később következett Romulus és Remus, és Róma alapítása Romulustól, aki első király lett... (.SEG XXVI (1976-77) [1979], #1123. Frg. III. col. A.) Fabius Pictor lényegében ugyanazt az irodalmi-mitológiai propagandát művelte a görögök irányában, mint Kleodémosz Malkhosz a rómaiak felé. A cél: a „civilizált emberiséghez” tartozás kimutatása a görög istenek és héroszok genealógiájába történt „becsatlakozással”, majd ennek politikai és gazdasági előnyökre váltása a diplomáciai munka révén. Jegyzetek 1 Erich S. Graen legutóbbi könyvében az írások által gerjesztett „kreatív energiáról”, „invenciózusság- ról” beszél, bár azt elismeri, hogy ezzel a zsidó történetírók igencsak felrúgták a bibliai hermeneutika Szabályait („the activity went well beyond hermeneutics”), Heritage and Hellenism. The Reinvention of Je'diish Tradition. Berkeley: University of California Press, 1998. 137. - Lásd még Rajak, T.: The Sense of History in Jewish Intertestamental Writing. Oudtestamentiscbe Studien 24 (1986), 124-145. : Pfeiffer, R.: Geschichte der Klassischen Philologie I. München 1978. 21; ’ Assmann, J.: A kulturális emlékezet. Ford. Hidas Zoltán. Bp.: Atlantisz, 1999. 266. n. 24. Szerinte az Iliász „Hellasz nemzetté kovácsolódásának titka”. ' Quaestiones Homericáe 5. töredék (R 146), ld. Arisztotelész: Poétika és más költészeti am írások. Ford. Ritoók Zsigmond, szerk. Bolonyai Gábor. (Matúra bölcselet 7.) Bp.: PannonKlett, 1997. 140-141. ’ ,A költő dolga nem az, hogy a megtörtént dolgokat mondja, hanem hogy olyan dolgokat, amilyenek megtörténhetnek, vagyis amelyek a valószínűség vág}7 a szükségszerűség szerint lehetségesek. A történetíró és a költő ugyanis nem abban különböznek, hogy versben vág}' nem versben beszélnek - hiszen Hérodotosz művét is versekbe lehetne foglalni, és semmivel sem lenne kevésbé valami történeti munka versben, mint anélkül hanem abban különböznek, hogy az egyik megtörtént dolgokat mond el, a másik pedig olyanokat, amilyenek megtörténhetnek”, Arisztotelész: Poétika 9. 51b (Ritoók Zsigmond ford.) - Vö. Polübiosz II. 56. (a tragédia és a történetírás összehasonlítása). 6 Az utóbbiról ld. Platón: Tömények 719c-e. A gondolathoz ld. még Platón: Prótagorasz 339a; Az állam 606e. - Havelock, E. A.: A görög igazságosság-fogalom: homéroszi árnjvonalaitól a platóni főszerepéig [The Greek Concept of Justice: From Its Shadow in Homer to Its Substance in Plato (1978)] Bognár Gergely ford., in: Nyíri K. - Szécsi G. (szerk): Szóbeliség és írásbeliség. Bp.: Aron, 1998. 60-64. * Arisztotelész: Poétika 23. 59a 43
