Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6-7. szám - Grüll Tibor: Zsidó történetírás a hellenisztikus korban

Athosz talán Elephantinéra utal, Héliopolisz viszont annak a iiomosznak a neve, amelyhez Leontopolisz is tartozott. Ennek alapján Hollady Artapanosz akméját VI. Ptolemaiosz Philométór uralkodásának idejére (i. e. 180-145) datálja, a mű megírásának tenninus post quem-)ét pedig IV. Oniás főpap működésére teszi (cca. i. e. 167-164). Az sem lehet kétséges, hogy Artapanosz könyvét Alexandriában írhatta, bár Schürer azt is elképzelhetőnek tartja, hogy valamely másik egyiptomi diaszpóraközösségből származott.28 A műfajt illetően figyelemre méltó az a feltevés, hogy Artapanosz valójában nem is történeti munkát, hanem regényt írt, amelyben univerzalisztikus tendenciák figyelhetők meg. A három töredék fordítását itt teljes terjedelmében közöljük:

Artapanosz Iudaika című művében mondja, hogy a zsidókat Hermiuthnak hívják, ami görögül ludaioi-X. jelent, ők azonban Abrahámról hébereknek nevezik magukat. Ez egész családjával Pharetóthészhoz, az egyiptomi királyhoz ment, és megtanította az asztrológiára. Húsz év után újból visszavándorolt Szüriába, sokan azonban azokból, akik vele mentek, visszamaradtak Egyiptomban a föld termékenysége (eudaimonia) miatt (frg. I. ed. Holladay p. 204.).J0

(1) Artapanosz azt állítja a Zsidókról szóló művében, hogy Jószéph Abraám leszármazottja volt, Iakóbosz fia. Mivel felfogásában és értelmében kimagaslott a többiek közül, testvérei cselt vetettek ellene. De minthogy' tudomást szerzett az összeesküvésről, azt kérte, hogy a szomszédos arabok vigyék őt magukkal Egyiptomba, ők pedig teljesítették kérését. Az arabok királyai ugyanis Ábrahám fiának, Iszáák testvérének, Iszraélnek (sic!) leszármazottai. (2) Miután megérkezett Egyiptomba, és kapcsolatba került a királlyal, az egész ország intézője lett. Az egyiptomiak korábban rendszertelenül művelték földjeiket, s a föld nem volt felosztva, az erősek pedig jogtalanul bántak a gyengékkel. O osztotta fel elsőként a földet, és meg is jelölte a határokat, számos puszta területet meginűveltetett, és bizonyos szántóföldeket a papoknak osztott. (3) O találta fel továbbá a mértékeket, és az egyiptomiak nagyon szerették ezért. Feleségül vette a héliopoliszi pap lányát, Aszenethet, akitől gyermekei születtek. Később eljöttek hozzá az apja és a fivérei is, akik sok vagyont hoztak magukkal, s Héliopoliszban és Szaiszban telepedtek le; a szírek pedig megsokasodtak Egyiptomban. (4) Azt állítja, hogy' mind az athószi, mind a héliopoliszi templomot a Hermiuth nevű nép emelte. Ezek után meghalt Jószéph is és a király is. Jószéph rendelkezett tehát a hét év gabonájával Egyiptomban, amely a mérhetetlen mennyiségű termés révén rendelkezésre állt, és Egyiptom uralkodója lett (frg. II. ed. Holladay p. 204-209.). 1

(1) Artapanosz pedig azt állítja a Zsidókról szóló művében, hogy' miután Abrahám meghalt, és a fia, Mempszathenóth úgyszintén, valamint az egyiptomiak királya is, a fia, Palmanóthész követte őt a dinasztia élén. (2) Ez pedig közömbösen bánt a zsidókkal, először is felépítette Szaiszt, valamint templomot is emelt benne, azután Hélipoliszban állított fel egy' szentélyt. (3) Nemzett egy lányt, Merriszt, akit egy bizonyos Khenephrésznek jegyzett el, aki a Memphiszhez tartozó területeknek y'olt a királya. Abban az időben ugyanis sok király uralkodott Egyiptomban. Mivel Merrisz meddő volt, örökbe fogadott egy' zsidó gyermeket, és elney'ezte Móüszosznak. Amikor férfiy'á serdül, a görögök Muszaiosz- nak ner'ezték őt. (4) Ez a Móüszosz lett Orpheusz tanítója. Amikor felnőtté vált, sok hasznos dolgot adott át az embereknek, ti. hajókat, gépeket kövek emelésére és az egyiptomi fegyvereket és vízemelő és harci szerkezeteket, és a filozófiát is feltalálta. A poliszt harminchat nomoszra osztotta fel, és mindegyik nomosznak kijelölte azt az istent, amelyiket tisztelni kell; továbbá áthagyományozta a papoknak a szent írásokat; y'oltak közöttük

40