Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6-7. szám - Grüll Tibor: Zsidó történetírás a hellenisztikus korban

hogy Mózest „királynak” (baszileusz) nevezi: annak tartotta a tiberiasi Justus és az alexandriai Pliilón is (Mózes élete II. 3-6). A mű keletkezését a kutatás Alexandriába helyezi. Egyszerű, dísztelen, irodalmi ambíciók nélküli munka az övé: a héber Biblia történeti adatainak összegyűjtése és felsorolása, vagyis kronológia. Démétriosz, a „kronográfus” - ahogyan a későbbi források nevezik — munkája azonban nem volt előzmények nélküli, és különösen nem haszontalan a diaszpórái környezetben. A kronográfiának megvolt a maga becsülete a hellenisztikus történetírás műfajai között - gondoljunk csak arra, hogy ekkor még nem léteztek összehasonlító kronológiai táblázatok!'8 Démétriosz intellektuális horizontján olyan szerzők szerepeltek, mint a lüdiai Xanthosz, a leszboszi Hellanikosz, az alexandriai Eratoszthenész, az abdérai Hekataiosz, az egyiptomi Manethón, a babilóniai Bérósszosz vagy a római Fabius Pictor. Fő forrása a Szeptuaginta volt, s ő az első zsidó író, aki görögül idézte a Bibliát. Démétrioszt érdeklték a bibliai textusban talált kronológiai ellentmondások, amelyek kiküszöbölése érdekében akár a szöveg megváltoztatásától sem riadt vissza. Éppen ezért őt tartják az első „bibliakritikusnak”, ám ez az elnevezés megtévesztő, mivel Démétriosz nem a héber szent szöveg lejáratására, hanem épp’ elenkezőleg: az ellentmondások összehangolására, harmonizálására törekedett.

(1) A Júda királyairól szóló könyvében Démétriosz azt mondja, hogyjúda, Benjámin és Lévi törzseit nem Szinahérib vitte fogságba, hanem az e fogság és Jeruzsálem Nabukodonozor általi fogságravitele között eltelt idő 128 év és 6 hónap. (2) Attól az időtől fogva, hogy Samáriábói elvitték a tíz törzset, IV. Ptolemaiosz idejéig 573 év és 9 hónap telt el; attól az időtől fogva a Jeruzsálemből történt fogságravitelig 338 év és 3 hónap telt el. (frg. VI. 1-2. = Jacoby, FGrH 111 F6.)

Meglepő, hogy a bibliai kronológia tekintetében oly akkurátus Démétriosz az északi országrész tíz törzsének deportálása (i. e. 722) és a déli országrészből Júda és Benjámin fogságravitele (i. e. 586) között 235 évet feltételez (573 - 338 = 235), holott a valóságban az százzal kevesebb volt. Nyilvánvaló szövegromlással van tehát dolgunk.15 A textussal Démétriosz eredetileg bizonyára azt akarta elmagyarázni, hogyjúda és Benjámin törzsét Szinahérib asszír király nem vetette fogságba, hanem csak megtizedelte. A babiloni deportációt 128 évvel később Nabukodonozor hajtotta végre. Ez az időpont pedig pontosan megfelel Nabukodonozor Júdea elleni első hadjáratának, amelynek követkeményeként az ország előkelőit (közöttük Dánielt és társait) Babilonba hurcolták.

Euszebiosz - az alexandriai Kelement idézve - azt emeli ki vele kapcsolatban, hogy Démétriosz volt az első, aki Mózes és a zsidó vallás ősiségét bizonyította a görögök előtt. A Júdea királyairól teljes egészében zsidó anyagot dolgoz fel, nem próbálja meg azt szinkronizálni más népek történeti hagyományával. Flavius Josephus azért gondolhatta őt pogánynak, mert összekeverte a phaléróni Démétriosszal, az alexandriai Muszeion tudós könyvtárosával.20 Démétriosz művét feltehetően zsidó olvasóközönségnek szánhatta, a fennmaradt töredékekben nem szerepel utalás apologétikus szándékra, bár azt sem

36