Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6-7. szám - Kiss Gy. Csaba: Franciszek Ziejka, Hanna Krall, L'ubomír Feldek

nyelvét. Mert mégiscsak furcsa két olyan atyafi, akinek egy harmadik nyelven kell szót értenie. Kár, hogy elfelejtettem, kire maradt a nyelvtanulás. Attól tartok, rokonság ide vagy oda, ma is harmadik nyelvre vannak szorulva.

L’ubomír Feldek 1992-ben kapta meg Budapesten a Bethlen Gábor-díjat. Akkor már kívülről s nem kevés malíciával nézte a politikát. 1989-ben ott volt a változások fő sodrában, a bársonyos forradalom első sorában. Rettenthetetlen moralistaként és fegyelmezhetetlen individualistaként azonban hamar búcsút mondott a politikának.

Flazája kettéválása után látványos gesztussal a cseh állampolgárságot választotta. A meciari Szlovákiával szemben következetesen kritikus volt. A szlovák költészet varázslója, a nyughatatlan lélek, aki egyik versében a titokzatos középkori mágusnak, a német Klingsor lovagnak a palástját öltötte föl. Mostanában néhanapján talán versének hőséhez hasonlóan álmában röpül Pozsony felé. Hallgassuk csak:

„Kor-kulisszák tűzvészes színén repül éjjel földkörök felett Száll Erdélyből Klingsor könnyedén Eisenachját látogatja meg

Szél süvít a lehellet előtt mely bejárta már a földtekét de Posoniumhoz vonzza őt a felfordított négylábú szék

Rajta mindig örömest pihen ha a széket folyóba teszi Fordított tornyok közt odalenn úszó halak kísértetek”

Bethlen István

28