Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Luzsicza István: Minden a helyén
3 3 3 3 LUZSICZA ISTVÁN Minden a helyén nyár délelőtt az átlógó gesztenyefa alatt betonkerítésnek támaszkodva guggoltam iksz-ipszilon folyóirattól-verstől lassan rendeztem végre soraimat hasznos tán nem volt de mindenképp jó átkonvertálódott egy másfajta tudat és kiiktatta a csörtető főutat a kibontakozó új dimenzió a helyzet tehát kész volt - minden adott ami kellhet rendelkezésre állt ahhoz hogy érkezzen a messze nem átlagos ezért megvetni való állapot rigó fészkelt ott vagy csak átszállt egy szimpla veréb élelmét kereshette vagy (tudom is én) párját derült égből csapódott be az áldás az öntudatlan-önkontrolltalan idillt bombázva szét a verssorokon virított a szürkésbarna pleesni a legolcsóbb szimbólumtól minden a helyére zökkent a költészet le van szarva és no comment sírni lehet rajta de feltétlenül nevetni papírzsebkendővel aztán persze letöröltem (mit tehettem) de ma is ott van még a folt és semmi sem maradt úgy mint korábban volt na de beletörődtem mert idővel már nem tagióz le semmi se nem facsar belülről a lelepleződő tévhit s csak az lep meg ha nem az nem úgy történik mint aminek s ahogyan úgyis meg kell történnie 37
