Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Dobai Péter: Leány, nyári virradatkor

3 3 3 3

D 0 B A I PÉTER

Leány, nyári virradatkor

Képzelgésem egy festmény láttán, egy vasvármegyei szálloda folyosóján avagy: keserű korahajnali káprázat--------------Váza, virág, virulás,

virradat van, kócos kamaszleány,

már-már ébredő' hajadonság,

nyújtózkodik, mint a macskák,

majd réklibe rejti nagy meztelenségét,

átbújik fejével a könnyű ruhán,

igazít a meggyűrődött rövid szoknyán,

színes övét köti meg gida-karcsú derekán,

megmosakszik,

homályos, hitvány tükre előtt fésülködik és megy, indul, lustán,

lassan, le a konyhába, reggelit készít úrnőjének. O, közben vajon milyen álomra emlékezik? Talán arra, hogy hevesen, buján, durván ölelték erős, sudaras, nyúlánk testét és ő vajon vadul-odaadóan kit ölelt vissza, telt, ligetmély, méz-szőke-szín ölével? Elengedve magát, lénye tűz-egésze vajon kié lett pillanat futó örömére?

Mindegy. Ügy sem tudom meg soha, kicsoda lehetett szeretője este és éjszaka. Legyen, maradjon a szőke leány titka, rejtélye örökre, hogy kamrájába kit csábított be... Hiszen festménybe zárt, kihívó, kontyos, szilaj szőkesége: magához hívó látvány csupán, hosszú éjszakáin senkifia nem zörget ablakán. Deli ifjúsága, bája, igaz, el sosem múlik, mindig ilyen marad, mint amilyennek látszik az idilli festményen. De szép személye nem lesz soha szabad, szája soha nem suttog senkinek szerelmes szavakat és ünnepeken a szép legénység forgós táncba sosem kéri, sosem viszi! Mintha a leányka tudná is ezt, arcán ennek bánatát viseli: a hotelfolyosón függő festményből lehetetlen élni szökni!

14