Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Bálint Péter: Végbúcsúmat tiszta szívvel fogadjátok
(Istenem, mely kínokat kell még földi porsátram rothadása miatt elviselnem, hogy Hozzád mielőbb eljussak, mondd, Uram: Fúlok, lehellek; fázom, gyűlök, Vagy egy kivégez már, vagy más, Ájulok, érzek és ocsúlok: Haj! melly szörnyű hányattatás! A fogaimat vacogtató láz és a fojtó köhögés, szüntelen való emlékezésem és írásom legfőbb ellenségei...) • Diószegi nagyapám háza egyébként sem volt messze a Pap tavától és a környékén nagy gonddal kialakított Fűvészkerthez, melyben távoli országokból hozott mediterrán növények ritka virágai, elterülő cserjék és terebélyes lombozató fák virítottak. Valahányszor hazafelé igyekeztem a méltóságteljes és vészterhes skólából, ünnepnap vagy hosszabb szünetek lévén, izgatottan mentem keresztül e kedves birtokon, azzal a várakozással a szívemben, hogy valami csoda történjen velem, mely kiragad hülye kis életem közömbösségéből és a bornírt emberek ármánykodásából, melyből, valljam meg, rendszeresen kijutott a skólában. E telken keresztül haladtamban többféle élvezetnek is hódoltam: a botanikának és a szaglás művészetének is. Utam ugyanis a Kollégium sütő- és főzőházai között vezetett, ezekből az orrnak hízelkedő és gyomornak munkát adó nádfedeles házakból, a frissen sült túrós bélesek, tepertős pogácsák, vaníliával és fahéjjal ízesített mézes tészták illata áradt, mely összeelegyedett a szalonnadarabokkal és csülökkel sűrített bableves, a ropogósra pirított csirke, a sestakerti vörös borral locsolt perkelt penetráns szagával. Kiváltképpen szédelegtem, ha a nyitott ablakon keresztül beszippantottam a kemencéből csak imént kivett krumplis kenyér, lángos és kacsazsírral bekent buci pompás illatát. Egyszer-egyszer a mennyei illatokat feketén gomolygó füst bűze váltotta fel, ha a túlhevített kemencéből a száján kicsapott a láng, és a tető tüzet fogott, úgyhogy a tűzoltó deákok és e házakban serénykedők alig győzték méretes botjaikkal széjjelverni a tetőt, vizes vedreikkel oltani a hamut s gyomruk megterhelése által megmenteni a még ehető falatokat. Azt, hogy kinek s mely mulasztása okozta a pusztító tüzet, éppúgy képtelenek voltak kinyomozni és bizonyítani, mint oly sok száz más tűz esetében; a püspöki hivatalban örültek, hogy a tűz megmaradt a sütő- vagy főzőházaknál, s nem terjedt át a Kollégiumra vagy a szomszédos nádfedeles házakra, ami pokoli bajt eredményezhetett volna, hiszen a porták tucatjainak eltűnésével együtt járt az ártatlan civilek és bambán bőgő állatok pusztulása is. Igyekeztem minél hamarabb eltűnni a hófehérre meszelt parókiális és rigo- rózusságot mutató consistoriális házak között kanyarogva, nehogy valamelyik professzor vagy lelkipásztor nyakon csípjen, s megfeddjen céltalan kóborlásomért. Apámtól hallottam, hogy a tudós Varjas János, Hatvani István, a tekintetes Domokos Lajos bíró uram és két fia: Dénes és Imre, a Nagy Templom pásztora és kántora, a Kollégium kántusának karnagya és felváltva némely 44
