Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 4. szám - Gál József interjúja Kass Jánossal: Csak munkával tudjuk létünket igazolni…

- Kondor nagy művész volt. De Kondor nem volt barátkozó természetű ember.

Kondor inkább csak felhasználta az embereket. Akikre gyakorlati okból nem volt szüksége, azokkal nem tartotta a kapcsolatot. Nem törődött a politikával sem, ugyanakkor nagyon odafigyelt a környezetére. Jól érzékelte, honnan érkezik veszedelem, honnan sérülhet. Kondor nagyon okos ember volt és nagyon jó művész. Nem lehet mindenkitől elvárni a barátkozást. Mi akkoriban olyanok voltunk, mint az oroszlánkölykök: harapdáltuk egymást.- A barátaid sorában ott voltak és vannak írók és költők is. Nagy Lászlót nem egyszer emlegeted, Juhász Ferenc pedig már régóta minden fontos születésnapodon verssel is köszönt.- Nagy Lászlóval együtt felvételiztünk az Iparművészeti Főiskolán. Mellettem dolgozott, de már a folyosón feltűnt ez az alacsony sánta parasztfiú. Mind szegények voltunk, de neki még ecsetje sem volt. Az enyémet adtam oda, s igazából ezzel kezdődött barátságunk. Halála előtt néhány héttel még együtt voltunk Szigligeten, januárban meghalt.

Többször dolgoztunk együtt. Néhány alkalommal együtt készítettük a költészet napjára a plakátot, például 1974-ben is. A vers a Hegyi beszéd volt, amelynek első sora - „Műveld a csodát, ne magyarázd!” - azóta szinte szállóigévé vált. Egy női fejet formáztam a versből. Akkoriban az ilyen típusú képversek nem nagyon voltak divatban, de mai is úgy látom, hogy ez jól sikerült.

1956 után először Nagy Lászlódnak jelent meg kötete. Egyszerű az ok, már a forradalom előtt ki volt szedve. Érdekes helyzetjelentést adott a korról ezekben a versekben. Szép címet adott a kötetnek: Deres majális.

Költészete ma is elevenen él bennem. A versek látszólagos naivitása valójában kifinomult gondolkodást takar. Ha hasonlattal szeretném illusztrálni, versei úgy hatnak, mint a zsendtilő vetésen végigsuhintó tavaszi zápor. Nagy kár, hogy olyan fiatalon elment.

Ma már nem is tudom pontosan megmondani, mikor kezdődött a barátságunk Juhász Ferenccel. Azért is nehéz, mert a negyvenes évek végén mindenki ismert mindenkit. Akkoriban még áttekinthető sziget volt a szellemi élet. Ha vetítettek egy olyan filmet, amit „meg kellett nézni”, akkor természetesen ott voltunk. Egy darabig még 1956 után is ilyen világ volt. Amikor Sütő András Csillag a máglyán című darabját bemutatták, aki számított, ott volt a bemutatón. Ma ilyen nincs. Az is lehet persze, hogy van, csak én nem vagyok ott.

Akkor kezdődött a szorosabb kapcsolat Juhász Ferenccel, amikor bekerült az Uj írás szerkesztőségébe. Akkor tértem haza Lipcséből, tele friss grafikai, könyvészeti ismeretekkel, és kérte, hogy segítsek neki. Szívesen vállaltam, és ettől kezdve a szerkesztőségben is - meg a Szépirodalmi Kiadóban is, ahol ő lektor volt, én meg számos kiadványt illusztráltam - sokat dolgoztunk együtt.

21