Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 4. szám - Gál József interjúja Kass Jánossal: Csak munkával tudjuk létünket igazolni…

Fotós barátaim gyakran vendégeskedtek nálunk. Egyszer Reismann János elhozta a híres francia fotóst, Henri Cartier-Bressont, aki a feleségemről és rólam is készített portrét. Én is sok érdekes embert fotóztam. Kassákot, Huszárikot, Lukács Györgyöt, Marguerite Yourcenart. Hatalmas anyag gyűlt össze, amelyet jó lenne egyszer rendezni.

Hogyan fotóztam Lukácsot? Ez is a hatvanas évek elején történt. Egy angol barátom megkért, hogy segítsek két londoni fiatalembernek. Három kívánságuk volt, mint a mesében: találkozni Lukács Györggyel, megnézni egy Jancsó-filmet és látni a magyar pusztát. Mindhárom teljesült. Almási Miklós, Lukács tanítványa segítségével eljutottunk Lukácshoz. Emlékszem, vasárnap 11 órára várt bennünket. Kezében az elmaradhatatlan szivarral fogadott, s a két fiatalemberrel másfél órán át vicceket meséltek egymásnak angolul. Filozófiáról egy szó sem esett, én meg közben fotóztam Lukácsot.

A FŐISKOLAI TANÁR- Tevékenységed egyik bizonyára nemcsak érdekes, de fontos része volt főiskola tanárságod 1967 és 1981 között. Hogyan tanítottál? Mit tartottál fontosnak az oktatásban?- A tanítás nekem önkontrollnak volt jó. Amíg tanítottam, közel 600 fiatallal találkoztam, közülük egy tucattal ma is jó barátságban vagyok.

Hagyományos értelemben nem tanítottam. Én beszélgettem velük, és tanultam tőlük. Nem is korrigáltam a rajzaikat. Az volt a módszerem, hogy rendszeresen megbeszéltem velük olvasmányaikat, a látott filmeket, különleges élményeiket. Meg szoktam kérdezni a véleményüket a közelmúlt eseményeiről. így jól le tudtam tapogatni a köröttük levő világot, és hogy azt hogyan értelmezik. Én is elmondtam nekik tapasztalataimat, benyomásaimat. Meggyőződésem, hogy az ember elsősorban a saját példájával taníthat. Azt vallom: egy művészt nem lehet tanítani. Én sem tanultam igazán rajzolni, amit tudok, azt magammal hoztam. Ez a hozadék predesztinálja az embert, ezt persze lehet csiszolni, javítani, és kell is.

A KASS GALÉRIA

— 1986-ban Szegeden, a Vár utca 7. szám alatt nyílt meg a nevedet viselő galéria. A bejárat néhány lépésnyire van a város főterétől. Könnyen odatalál az is, aki nem keresi. Megnyitását a szegedi lijságok mellett országos lapok is köszöntötték. Hogyan született meg ez a különös hangulatú intézmény?- Közel négy évtizedes tevékenység után egyre többet foglalkoztatott munkáim utóélete. Szerettem volna, ha életművem együtt maradhatna. Kerestem a helyet, az öblöt, a kikötőt, ahol horgonyt vethetek. Ilyen meggondolásból ajánlottam fel szülővárosomnak, Szegednek munkásságom legjobbnak tartott darabjait.

18