Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 4. szám - Gál József interjúja Kass Jánossal: Csak munkával tudjuk létünket igazolni…

pályafutásod, hiszen az Iparművészeti Főiskola kerámia szakát végezted el, igaz, két évvel később (1951) a képzőművészetin is diplomáztál.- A mi indulásunkat, a mi életünket akkoriban a háború után kialakult kegyetlen helyzet befolyásolta. Akik itthon maradtak, azoknak nem volt választásuk, még egérút sem látszott... Az „itt élned-halnod kell” törvénye szerint éltünk. Minden ennek volt alárendelve: legyen mit enni, legyen hol aludni. Az elemi létezés problémáival küszködtünk.

A kerámiakészítés pedig akkoriban szóba sem jöhetett, hiszen nem voltak meg a feltételei. Nem volt agyag, máz, gyakran még elektromos áram sem. És nem volt piac! Németországban - ezt tudom - más volt a helyzet. A Rosenthal-féle porcelángyár a háború után élte másodvirágzását, mert a nagymama bombázások alatt elpusztult porcelán edényeit pótolni kellett.

Tevan Andor a háború után került fel Békéscsabáról a Móra, akkori nevén az Ifjúsági Kiadóba. Megbízást adott a Don Quijote illusztrálására. A kötet nagy siker volt, 18 ezer példányban jelent meg. Éz meg Ferenczy Béni kezébe került, aki egy interjúban elmondta: itt van egy tehetséges fiatalember, akinek feladatot kell adni. Hát így történt.

Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy a legjobb publikációs fórum még ma is, néhány évtizede pedig egyértelműen az illusztráció volt. A könyvet elolvasás után nem dobjuk ki, eltesszük, mások is elolvassák. A hetvenes években pedig - ez ma már szinte elképzelhetetlen - több ezres példányszámban jelentek meg a könyvek. A Tanár úr kévémet, ha jól emlékszem több mint tízszer adták ki, minden alkalommal több ezer példányban Egy kiállítást pedig - ha sikere van - legfeljebb 1-2 ezer ember lát. Kivételt képeznek természetesen a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria közelmúltban rendezett különleges kiállításai.

Valóban sokat illusztráltam, így ez volt jobban szem előtt. De csináltam perfomance-okat, terveztem bélyeget, könyvet, könyvborítót, szobrokat. Elkészítettem Kovács Margitnak, Zelk Zoltánnak és Juhász Ferenc első feleségének, Erzsikének a síremlékét.

Fejek címmel egy műanyag fejekből álló sorozatot készítettem, amelyeket első ízben Szombathelyen, a Savaria Múzeumban mutathattam be, Hajnal Gabriella kárpitjaival együtt. Máig hálás vagyok Szentléleky Tihamér akkori múzeumigazgatónak és a kultúrát pártoló Gonda György tanácselnöknek, akik támogatták ezt a Budapesten akkor „nemszeretem” kiállítást.

Sokan írtak a Fejek re, Örkény István, Karinthy Ferenc és mások. Juhász Ferenc Mi van a fejben c. versével beborított egy ilyen fejet, és Somlyó György is írt verset Fej-mese Kass János szobrára írva címmel.

Ezt a közhelyet vállalom is, hiszen létünk nem más, mint közhelyek soroza8