Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Szőcs Géza: Limpopo (részlet)
Ki lakja a madarat? Egy másik madár? És azt a másikat? 17. Szótörlő óra A szótörlési órákat Döhöm tartja a törzsnek. Néhány idősebb strucc ugyanis felfigyelt rá, hogy túlságosan sok szót kell megtanulnunk, borzasztó mennyiségű szót és bonyolult nyelvtani összefüggéseket. Emiatt áttekinthetetlen számunkra a világ, amelyről így csak homályos fogalmaink vannak. A nyelv miatt van ez. Ezt az egész agyonburjánzott nyelvet az ember találta ki, hogy rabszolgaságban tarthassa a struccokat, mondja Döhöm, „de megtaláltuk a megoldást”. Döhöm bogyókból, füvekből és gombákból összegyűjt mintegy másfél vékányi mennyiséget cirka. Ezt egy vályúban csőrünkkel megvagdaljuk, azután összetapossuk. A pép három nap elteltével erjedésnek indul. Az így keletkezett nedvet meg kell innunk, ezután elkezdődik a szótörlő óra. Legutóbb például a szeretet szót töröltük. Azért emlékszem rá mégis, mert- nem volt gusztusom megkóstolni azt a zöldes trutymót, csak megjátszottam, s így anélkül mentem be az órára, hogy ittam volna belőle. Döhöm elmondta, hogy a legtöbb bajt azok a szavak okozzák, amelyek nem hallható, nem látható, nem szagolható és meg sem fogható dolgokra vonatkoznak. Ezeket a szavakat mindenki úgy értelmezi, ahogy éppen eszébe jut és így is használja - nem úgy, mint olyan kifejezések esetében például, mint őr, vagy macska, meg tojás, vagy víz — s mivel mindenki összevissza mást ért rajtuk, ezért csak agybaj, homály, csetepaté, zűrzavar és káosz származik a dologból. A szeretet ilyen nem valódi szó. Törlése a következőképp történt: kórusban, Döhöm vezényletével, percekig ismételgettük a szót, ritmikus, körkörös ringatózással. Majd ellenkező irányú körözéssel a visszafele kiejtett szót skandáltuk: teteresz, teteresz. Negyedóra sem telt bele, és a struccok agya megszabadult egy értelmezhetetlen szótól. Megkönnyebbülve, nagyokat nyerítve vágtattak el, minden irányba. Csak Afaxikó maradt a közelemben. Gondolom, jövő héten a hit, aztán meg a remény következik - morfondíroztam Maxikónak. - S vajon mostantól milyen lesz szeretet nélkül élni? Micsoda nélkül? - álmélkodott. Milyen furcsa szavakat használsz... Hogy mondtad? Szeresze... Tereresz...? Nem válaszoltam. Erőteljes szipirtyó-szagot éreztem. Döhöm höm- pölygött elő a sarok mögül Lula nénivel, az alacsony növetelű struccszipir- tyóval és úgy rémlett, mintha kíváncsian fülelnének felénk. 261
